Boldogok, akik kávéznak

0
4

Egy református kávézóval újabb egyházi fenntartású vendéglátóhely nyílik tavasszal Budapesten. Kiket vonzhat a szórakozás ezen formája? Egy csésze hittérítés vagy csupán üzlet áll a felekezeti vállalkozások hátterében?

kávé fogyasztás

A hetekben kezdett internetes igényfelmérésbe a Válaszút Misszió, amely a Magyar Református Egyház támogatásával lehetőséget kapott egy közösségi tér megépítésére a Széll Kálmán téren. Mivel a misszió a szenvedélybetegek segítését szolgálja, drogterápiás központot és két drogkonzultációs irodát működtet, a márciusban nyíló kávézó alkoholmentes lesz.

Elsősorban olyan kulturális programokkal kívánják majd betölteni a teret, ami illeszkedik a misszió tevékenységi körébe. „Mindenki számára nyitott helyet szeretnénk létrehozni, s a több mint ezer támogató e-mail alapján bízhatunk benne, hogy komoly igény van egy olyan kávézóra, ahol józanul is szívesen beszélgetnek egymással az emberek” – mondja lapunknak Csabay Veronika. Céljuk, hogy alternatívát nyújtsanak a fiataloknak a szórakozásra, ráadásul Csabay szerint a „szülők is szívesebben elengedik gyermeküket egy biztonságos helyre”.

A református kezdeményezés apropóján utánajártunk, milyen történeti és kortárs előképekre támaszkodhatnak a „felekezeti kávézó” létrehozásakor. A keresztény fenntartású vendéglátóhelyek alapvetően egy gondolatra építenek. Ahogy a budapesti Horánszky utcai Loyola Café mottójában megfogalmazza: „Boldogok, akik kávéznak, és meghallgatják egymást, és közben mindenféléről beszélgetnek! Bizony mondom nektek, örvendjen a ti szívetek és vigadjatok, mert Isten országa bontakozik ki köztetek, ha egymásra időt szántok.

A Párbeszéd Háza a főváros legnagyobb kulturális-lelkiségi központja, amihez hozzátartozik a kávézó is – mondta Horváth Árpád jezsuita. – A közép-európai mentalitáshoz hozzátartozik a kávézó: fontos politikai döntések, irodalmi művek születtek kávézókban. De kétségtelen, hogy a léleknek is jót tesz a kávé.

Forrai Tamás tartományfőnök mindehhez hozzátette: ez a hely találkozóhely, amivel szerettek volna egy olyan helyet teremteni a pesti belvárosban, ahova csak úgy beesve, különösebb szervezés nélkül is létrejöhetnek találkozók, kapcsolatok. A Loyola Café a Párbeszéd Házának a cégére, a ház nyitott ajtaja. Essetek be egy kávéra! – kínálta fel a tartományfőnök a lehetőséget. Mint mondta:  a kávézó köztes tér szeretne lenni az utca és a ház között, ahova csak úgy be lehet kukucskálni, és levetni szívünk páncélját.

A kávézó kialakításáról szólva Horváth Árpád kifejtette:  sok hátránya van a posztmodern kornak, de ő most egy előnyét emelné ki, mégpedig azt, hogy a modern korral ellentétben a posztmodern ember „kokettál a múlttal”, de válogat is benne aszerint, hogy mi ad értelmet az életének. A kávézó kialakítása is ezt tükrözi:  kortárs építészeti alkotás, fehér falakkal, hideg (csempézett) padlóval, ugyanakkor barokk építészeti motívumokat ábrázoló vászondarabok tagolják a teret, latin nyelvű idézetekkel (a legkönnyebben megfejthető talán az ad maiorem Dei gloriam).

A belvárosban elég sok kávézó van, hol a helye a jezsuita kávézónak? – kérdezzük Horváth Árpádtól. Mint mondta,  sok kávézó van, de olyan nincs, aminek a profilja a lelkiség, lelkiségi programok volna. A régi közép-európai kávéház-kultúrának vége, nekünk újra kell keresni a helyünket. Az, hogy van egy jó találkozóhely, ahol számunkra is fontos lelki kérdésekről is beszélhetünk, ez fontos. Az egész ház koncepciója, hogy be tudjunk csalni ide a hit iránt őszintén érdeklődő, nem hagyományos értelemben vallásos embereket.