Devin és az ő tokaji furmintos, banános sütije

0
0

A Lukács – amely valaha Különlegességi volt és most ismét Lukács – az Andrássy út elegánsabb részén található. A vaníliaillatú sütiműhely ma egy bankkal osztozik egy csodálatos barokkos épület földszintjén. Az enteriőrben a régi nagyvonalú építészeti pompa találkozik az izgalmas ezüst-arany színkombinációkkal, a legdivatosabb neobarokk olasz kárpitokkal és a súlyos kristálycsillárokkal.

Igen, ide valami más kell, nem elég, ha valaki kiválóan készíti el a Dobos-tortát – vélte Huszti István tulajdonos. Külföldön megismerkedett Devin Ticmantis fiatal kanadai cukrásszal, aki már-már családtag náluk – de a lényeg nem ez: mint kiderült, a fiatalembernek kiváló a fantáziája és számos ötlete van az egyébként is legendás magyar cukrászsütemények megifjítására.

Devin két és fél éve dolgozik Budapesten és számos magyar sütemény újraálmodója. Mindenkit elbűvöl a fantáziadús, először kissé meghökkentő párosítású tokaji furmintos-banános, krémes-emeletes édesség – elvégre a tokaji bor és a banán őshazája pár ezer kilométerre esik egymástól – pedig e két íz házassága meglepően harmonikus.

Fondant helyett fehér csokis tetőt és új formát kapott az Eszterházy-torta. A Lukács-szelet kissé emlékeztet a Sacher-re, de annál sokkal szaftosabb, ízesebb. Az Eckler-fánk újragondolása is kellemes, korszerű –  nem akkora, mint egy emeletes, csónakszerű habpiramis – akárcsak a Magyarországon még kevesek által ismert pekándiós-csokis fantáziáé.

A magas szintű, drága technológia alapfeltétel. A másik titok, hogy itt minden természetes anyagból készül, nem használnak festéket, stabilizálókat, porokat, létojást, adalékanyagokat, és zseléből is csak keveset. Ha tehetné – hangsúlyozza Huszti István – mindent magyar termelőtől vásárolna – de sajnos e téren többször csalódott. A magyar termelők nem képesek állandó minőséget, időre és viszonylag kis tételben szállítani. Ráadásul Bécsben sokszor olcsóbban lehet hozzájutni sok alapanyaghoz és percre pontosan szállítanak…

A hazánkban élő külföldiek kedvelik a helyet, amely egyike – vagy egyike lehetne –  az igazi magyar vendéglátós hungaricumoknak. Azért is találták ki a tokajis desszertet, mert sokszor kértek tokajis süteményt a külföldi vendégek.

Amikor Devint megkérdezem, mi a véleménye a magyar cukrászsüteményekről, elismerően nyilatkozik és nála ez láthatóan nem udvariasság. A Lúdláb például a világ legjobb süteménye, de sok helyen előretör a kényelem, az igénytelenség, a félkész vagy késztermékek felhasználása – teszi hozzá. Pedig lehetne valódit, igazit is adni – legfeljebb ritkábban nassolnánk, de ha igen, akkor adjuk meg a módját.

Elek Lenke