Az ország egyik legrégebbi cukrászdája, a Caflisch már másfél éve bezárt, s egyre rosszabb állapotban van. Szombat, kora délután, árnyékban harmincnégy fok – nem mondhatnánk, hogy ellepik a pécsi belvárost a turisták, de az is igaz, hogy nem lehetne fékezés nélkül átszáguldani biciklivel a Király utcán. Szóval a kánikula ellenére átlagos a mozgás. Egy általánosságot azért elmondhatunk a járókelőkről: háromból kettő fagylaltot szorongat. Összeszámoltuk: a Búza tértől a Széchenyi térig tizenkét helyen lehet fagyit venni.
A tizenkettő lehetne tizenhárom is – ha a Caflisch működne. Persze azon, hogy az ország egyik legöregebb cukrászdájában nincs élet, nem kell meglepődnünk: immáron lassan másfél éve lehúzták a rolót. A patinás intézmény 220 éven át működött vagy cukrászdaként vagy kávézóként – most pedig napról napra jobban kopnak le a betűk az ajtóról, veszíti színét az ablakkeret, s egyre kevesebb turista próbál belesni az ablakon, hogy ha már bemenni nem tud, legalább lássa a legendás cukrászda berendezését.
A belesésben azonban most nincs sok köszönet, s erről magunk is meggyőződtünk. A félhomály ellenére látszik, hogy a berendezés nagy részét darabokra szedték: nincsenek székek, asztalok, a pult csak jelzésértékű, eltűnt a Herendy-kávéfőző, egyedül a Zsolnay-kandalló jelzi, hogy itt egykor egy patinás cukrászda működött.
– A Pécs Holding rendelkezik az ingatlannal, a berendezés, a Zsolnay-kandallót kivéve azonban az üzemeltetőé – tudtuk meg Brányi Endrétől, a vagyongazdálkodási divízió vezetőjétől. – A Caflisch üzemeltetője tönkrement, így a berendezést a felszámoló elszállította. Hogy ez mivel jár, azaz hogy valóban szét kellett-e emiatt verni az épület belsejét, azt nem a mi tisztünk eldönteni. Jogilag ugyanis ezzel semmi probléma nincsen.
Brányi Endre hozzátette: hosszú idő után most talán felbukkant egy komoly érdeklődő, így van rá esély, hogy belátható időn belül sikerül bérbe adni a Caflischt.
Lapunkat megkereste Somfai Lászlóné, aki személyes élményeiről számolt be a Caflisch kapcsán.
– Budapesti vendégeimnek szerettem volna megmutatni a város nevezetességeit. Jártunk mindenfelé, volt, ami tetszett nekik, s volt, ami kevésbé. Ez utóbbi kategóriába sorolható a Caflisch cukrászda is. Gondosan előre jeleztem nekik, hogy zárva van, de azért az ablakon keresztül láthatják a gyönyörű berendezést. Hát, nem láthatták: káosz volt odabenn, egyedül a Zsolnay-kandalló árválkodott az egyik sarokban. Megtudtam aztán, hogy a legendás Herendy-kávégép időközben az egyik régiségkereskedőnél landolt – most azon vagyok, hogy legalább ezt ne hagyjuk elveszni, s valahogyan vásároljuk vissza tőle. Igaz, azt nem tudom, hol lenne helye a jövőben – de nagyon rossz lenne, ha elkerülne Pécsről.
Fülöp Zoltán
