Gulyásnagykövet

0
3

Nyomom a magyar konyhát kint, Izraelben – mondja nevetve Ofer Vardi, amikor arról faggatom, mik a tervei. A fiatal izraeli újságíró nem egyszerűen tud magyarul, a szlenget is jól ismeri. De talán mégiscsak a magyar konyha nyelve a legismerősebb a számára. A magyar származású Ofer Vardi, aki a hét végén a Könyvfesztivál vendége volt, tavaly saját kiadásában jelentette meg magyar nagymamája receptjeiből összeállított szakácskönyvét, ami Izraelben sokáig vezette a bestsellerlistákat. A „Gulyás a böngészőknek!” (Gulash LeGulesh) eredetileg internetes naplóként, blogként indult, de népszerűsége kikövetelte a papíralapú megjelenést.

A könyv valójában egy doboz, amelyben a receptek regiszterszerűen, külön lapokon szerepelnek, fotóval, kis magyar kultúrtörténeti, családi anekdotákkal együtt. A lapokat a dobozban található hűtőmágnessel – melyen Ferenc József, Rózsi nagymama, anagypapa arcképe vagy éppen egy szódásüveg látható – lehet a frizsiderhez rögzíteni főzés közben. – Aki magyar ételekre vágyik Izraelben, ezeket eszi – mondja Ofer határozottan.

A receptek nagy utat tettek meg a budapesti Balzac utcában élő nagymama konyhájából. A nagyszülők 1957-ben a Negev sivatagban található Beer Shevába vándoroltak ki, természetesen a nagymama döntése alapján. Otthagyták a pesti lakást, felszálltak a Nyugati pályaudvaron a vonatra Olaszország felé, ahonnan aztán hajóval érkeztek meg az Ígéret Földjére. Az „utolsó vacsorát” megörökítő családi fotó szintén megtalálható a könyv lapjai között. Ofer és öccse Rechovoton nőtt fel, Tel-Aviv mellett, ami Ofer elmondása szerint „olyan, mint Budaörs vagy Pomáz Budapesthez képest”.

Amíg a szülők dolgoztak, Rózsi mama vigyázott a gyerekekre, és – ami hősünk szempontjából érdekesebb – főzött rájuk. Ezeken a délutánokon tanult meg Ofer magyarul is, ugyanis a nagymama, bár 40 évet élt Izraelben, nem beszélt ivritül. Az unokák történeteket is hallhattak Ferenc Józsefről, Budapestről, a magyar kultúráról. De ami Ofer magyaros szocializációja szempontjából a legfontosabb: ettek. Főzeléket, rakott krumplit, krumplilevest, zöldborsólevest, aranygaluskát, nyáron, a tengerparti fürdőzés után töltött paprikát. – Ez volt az életünk – mondja Ofer.

Ofer álma azonban nem a főzés, hanem az újságírás volt, amit diákkora kezdetétől a katonaságon át mindenkor űzött. Dolgozott újságnál, rádiónál, tévében. Először 1999-ben jött Magyarországra. Minden másnak tűnt, mint amit a nagymama elbeszéléseiből ismert, de: „éreztem, hogy itthon vagyok, a nyelv, a kultúra, az ételek miatt” – mondja. – Bármilyen étteremben voltam, mindig azt hittem, a nagymamám főz hátul a konyhában – meséli mosolyogva.

Ofer most az egyik új napilap, az Izrael Hajom (Izrael Ma) gasztronómiai szerkesztője. Ennek fényében talán meglepetés, hogy kedvenc magyar étele a finomfőzelék. Nagy szomorúságként éli meg, hogy Izraelben (ahogy a világon máshol sem) nem ismerik a főzeléket, úgyhogy Ofer kénytelen Budapestre látogató barátait elvinni a Főzelékfalóba, hogy egy kicsit szélesítse gasztronómiai látókörüket.

Az egész „Gulyás a böngészőknek!” projekt gondolata a nagymama halálával született meg. – Mit fogok most enni? – idézi fel töprengését Ofer. Az édesanyja főztje már nem az igazi. Hiszen Izrael nagy olvasztótégely: a mama szomszédjai között van perzsa, marokkói, algériai, a fűszerek keverednek, ezek már nem a pesti ízek.

Ofer összegyűjtötte tehát a nagymama receptjeit, s történeteket írt hozzájuk Magyarországról, a magyar kultúráról. Ebből jött létre a hetente megjelenő blog egy gasztronómiai magazin honlapján. A blog sikeres volt, s a Jedioth Ahronot napilap honlapja, az Izraelben legnépszerűbb hírportál, a Ynet átcsábította Ofert és a nagymama receptjeit.

– Kiderült, hogy sokan vágytak a magyar nagymama konyhája után, hiszen sok háztartásban eltűntek, elkallódtak a receptek. Én meg egyszerűen feltettem a netre a nagymama cetlijei alapján, és az emberek újra gyereknek érezhették magukat, élvezhették a gyermekkori ízeket – magyarázza Ofer a blog sikerének titkát. Három év után Ofer úgy döntött, saját kiadásban jelenteti meg a könyvet. Előtte Siklósi Péter, Izraelben élő magyar séffel „ellenőrizték le” a recepteket. Az először tavaly nyáron, a zsidó ünnepek előtt megjelent kötet ma már a harmadik kiadását éli meg. Ofer pedig idén átvehette a Magyar Köztársaság Pro Cultura Hungarica kitüntetését a magyar kultúra külhonban történő terjesztéséért.

Egyébként a nagymama konyhája és a receptkönyv is kóser. Rózsi mama nem rakott tejfölt a paprikás csirkére, és Ofer meglepetéssel tapasztalta Magyarországon, hogy a rakott krumpliba kolbász is jár. (Nagyon finom – teszi hozzá.) A nagyi egy étellel tett kivételt: a tejfölös tökfőzeléket muszáj volt fasírttal enni.

– Sokaknak nosztalgia ez az egész, viszszatérnek az emlékek, amelyek az ételekhez kötődnek. Amikor eszünk, az nemcsak a pocaknak, hanem a szívnek is jó –mondja Ofer. Legutóbb a Budapestre tartó repülőn találkozott egy „rajongójával”, aki Amerikába is küldött a könyvből, és amióta megtalálta benne a nokedli receptjét, azóta csak azt főzi. Egy másik olvasó – idős magyar apja kívánságára – az aranygaluska receptjét kérte a blogírótól. Mint kiderült, az apuka az öregek otthonában az „új barátnőjének” akart imponálni a magyar étekkel. Ofer azonban lelkes amatőr maradt a konyhában. A barátoknak rendszeresen rendez magyar esteket, de azt mondja, ha van mellette profi séf, akkor csak a mosogatást vállalja.

A magyar ételeket Izraelben inkább otthon főzik, kevés az ezzel szolgáló étterem, viszont nagyon jó magyar cukrászdák nyíltak. – Van például egy „cuki néni”, aki a libanoni határnál él egy faluban – árulja el Ofer –, aki ugyan iraki származású, de olyan somlói galuskát, amilyet ő csinál, még Magyarországon sem lehet kapni. A néni a magyar anyósától tanulta a titkos, kóser receptet, ami még talán a szomszédos Hezbollahot is megpuhítaná. S megtudom, Izraelben sem nélkülözni a kürtöskalácsot, ami Ofer szavaival élve „hatalmas sláger”.

Ofer Vardi retrós megjelenésű könyve – a borító egyik részét a nagymama konyhájának tapétájáról mintázták – egyszerű, bolondos ötletnek tűnhet, mégis jóval több, mint egy szakácskönyv. Emléket állít azon kelet-európai zsidó nagymamák generációjának, akik még belekóstolhattak a Monarchiába, túléltek két háborút, és mindeközben hihetetlen erővel, humorral, kedvességgel és tudással tartották egyben a családokat. Ma már nincsenek köztünk. De az életről szóló receptjeiket ránk hagyták.

/Népszabadság/