Próba szerencse

Biztosan Önök is voltak már úgy, hogy kapásból elutasítottak ételeket, anélkül, hogy valaha is kóstolták volna. És biztosan akadt olyan eset is, amikor később pontosan az az ellenszenves valami – ami vagy a neve, vagy a színe, vagy a kinézete miatt nem volt szimpatikus – később nagyon is ínyükre való lett.

Ma már kísérletezőbb vagyok, de volt idő mikor mindennapos menü volt nálunk a „nemszeretem”. Az első kóstolásig nem szerettem például a kacsamájat, mellyel végül a nővérem ismertetett össze egy teniszezés utáni éhes estén. Sokáig csak kezet legyintettem a tengeri herkentyűkre, a halászlére és a spenótra is. Sokszor hallottam már, hogy az ember ízlése hétévente változik. És tényleg: ha nem is ennyire meghatározottan, de valóban formálódott az ételek iránti érdeklődésem. Hol ebbe, hol abba az irányba. Persze akadnak dolgok, amikkel nem sikerült békét kötnöm. Ilyen például a zöldbabfőzelék, melyre kiskoromban Apukám azt mondta, hogy ha pár kanállal is, de ennem kell belőle. Az elsőnél kirázott a hideg, és Nagyi azonnal elvette előlem. Sosem felejtem el a távolódó tányér láttán érzett boldogságot és igen – a főzelékformában lévő zöldbabra azóta sem bírok ránézni.

Azt is megfigyeltem, hogy egy-egy új íz akár több hétre is uralkodóvá válhat a családban. Persze legtöbbször tiszavirág életű ez a hatalom, de amíg tart, az ember úgy érzi nem tud szabadulni tőle. Ezek bizony a slágerételek, melyek annyira finomak, hogy az ember újra és újra el akar telni belőlük.

Bármilyen hihetetlen, ilyen volt nálunk egy időben a tejberizs. Na erről például az eső tehet, ami miatt ottragadtam ebédre az egyik általános iskolai barátnőmnél Vikinél. Nálunk a tejberizs nem volt divat, azt sem tudtam milyen az. A szokásos „köszönömdenemszeretem” bepróbálkozás után azért valamiért mégiscsak kötélnek álltam.

Nos, ez a találkozás köztem és e tejes finomság között akkora lavinát indított el a családban, hogy úgy gondoltam érdemes lenne Önök felé is továbbzúdítani. Íme:

Marcsi néni pakisztáni rizspudingja
– 1 liter tej
– kb. fél bögre rizs
– fél liter tejszín
– cukor ízlés szerint
– 1 csomag vaníliás cukor
– csipetnyi só

A tejjel, a rizzsel, a cukrokkal és a sóval tejberizst főzünk a szokásos módon. Ha már jó sűrű, felöntjük a tejszínnel. Tovább főzzük vele, de már nem túl sűrűre. Ha kész, tálkákba szedjük és hűtjük. A tálka aljára ízlés szerint csokiöntetet, vagy gyümölcsöt tehetünk. Jó étvágyat!