Sztárséfek a TOP 200 gálán

0
0

A Figyelő TOP 200 Gálára a két elismert séf, Segal Viktor, Cseh János, egy professzionális mestercukrász Mihályi László és egy topblogger, Mautner Zsófia készítette a fogásokat, amelyek ugyan falatnyi nagyságúak voltak, de ha valaki 10-15-öt elfogyasztott a 22 féle finomságból, senki nem maradt éhen. Persze a pörkölt-nokedli vonal rajongóinak nem volt piros betűs ünnep a gála.

A vendéglátásért (cateringért) felelős Waldorf koncepciója az volt, hogy nem a televízióból ismert celebszakácsok, hanem a szakma által elismert, képzett magyar szakemberekre helyezik a hangsúlyt a Figyelő TOP 200 Gálán.

További elgondolás az volt, hogy a vendégeknek a lehető legkevesebbet kelljen evőeszközökkel, és tányérokkal szenvedniük. Ezért univerzális evőeszközt (egyik felén kanálka, másik felén kis nyárs) és többféle formatervezett műanyag csészécskét, tányérokat használtak. A curry krémlevest tápiókagyöngyökkel és tigrisrákkal például egy kapucsínós csészére hasonlító átlátszó edényből kortyolhattuk, míg a sajt-, olívaolaj-, só-különlegességeket egy téglalap alakú kis tányérkából lehetett kóstolgatni.

A menüsor mellett különleges látványpultokkal is készültek a séfek. Cseh János látványasztalánál az általa képviselt modern magyar konyha irányzatába kóstolhattunk. A sztárséf klasszikus alapanyagokat öltöztetett új köntösbe, így például libamájfagylaltot is kínált. Az újságíróknak tartott kóstolón tormakéreg alatt sült lazacot kóstolhattunk tőle rukkolapürével és lekvárszerű édes hagymával. Itt elsősorban a színek voltak harsányak, a torma és a rukkola íze le lett lágyítva.

Az első szakácskönyve kiadására gőzerővel készülő Segal Viktor látványpultjában különböző országok, régiók legjobb olívaolajait, sajtjait és sóit lehetett kóstolni. Összekeverhettük például a hópehelyszerű Maldon sót, a vulkáni hamu által feketére festett hawaii fekete sót, a himalájai rózsaszínt vagy a francia fleur de selt, a tenger virágát egy-egy különleges olívaolajjal (például mandarinízesítésűvel) és langyos bagettet vagy ciabattát mártogathattunk bele. Hozzá pedig krémes kecskesajtot, fiatalabb vagy érleltebb Peccorino sajtot rágcsálhattunk.

Mautner Zsófiánál, a Chili & Vanília blog szellemében a világatlaszt járhattuk be a gasztroblogerrel, nemzetközi, főként keleti különlegességekkel, spanyol tapasokkal – igazi multikulturális csemegét kínálva a vendégeknek. Tőle a kóstolón sóban sült céklát ízlelhettünk kecskesajttal. Itt a tejszínnel lágyított és habosított sajtot jól ellenpontozta a koncentrált édeskés céklakockácskák roppanóssága.

Végül pedig a számos apró fogás után a desszertre mindenképp érdemes volt helyet hagyni. A leginkább talán a Váci Desszert Szalonjáról híres Mihályi László mestercukrász csokoládés bavaroise-át kihagyni legalább akkora vétek az ínyencség ellen, mint amekkora a fogyókúránk ellen. Az omlós mandulás linzerből készülő sütőtökös tortácska azonban sokkal könnyedebb, és a markáns sütőtök mellett a halványan felsejlő mandariníz igazán izgalmas alternatívája lehet a nehezebb édességnek.