Új és sokat vitatott intézményt vezet be az új Munka Törvénykönyve, a munkavállalói biztosítékot. Az Oppenheim Ügyvédi Iroda szakértője szerint az új szabályok az eddigieknél nagyobb lehetőséget adnak a bírói jogértelmezésnek, így annak szerepe a jövőben várhatón felerősödik.
A munkavállalói biztosíték új és sokat vitatott intézmény – húzta alá dr. Cselédi Zsolt. A munkavállalói biztosíték szerepét tekintve a munkáltató számára nyújt garanciát a pénzt vagy egyéb értéktárgyat átvevő, kezelő, illetve ezt a folyamatot felügyelő munkavállalóival szemben.
A szakember szerint fontos hangsúlyozni, hogy nem egy általános jellegű, a törvény erejénél fogva és korlátlan mértékben alkalmazható jogintézményről van szó, hanem egy munkakör-specifikus, munkaszerződés kötési feltételnek számító lehetőségről, amelynek mértéke fix, a felhasználása is célhoz kötött, és amelyet elkülönített számlán kell tartani, valamint ami az alapul szolgáló feltételek megszűnése esetén – kamattal növelten – visszajár.
Egyesek szerint a kártérítési szabályok mellett ez egy felesleges jogintézmény, amely ráadásul túlzott terhet ró mindkét félre nézve: a munkáltatóra a számla fenntartás miatt, a munkavállalóra a szerződés megkötésekor teljesítendő kifizetés miatt.
Az előbbi kritikáknak részben lehet igazsága, mondta az Oppenheim Ügyvédi Iroda szakértője, azonban nem szabad azt sem elfelejteni, hogy vannak olyan munkakörök (főként értékesítési tevékenységek), amelyek esetében a munkavállalók nagy összegű készpénzt vesznek át, illetve kezelnek folyamatosan.
Ez a munkáltató oldaláról nagyfokú bizalmat feltételez, de ugyanakkor jelentős anyagi kockázatot is jelent, ami a gyakorlatban sok problémát okoz. Ez a jogintézmény tehát bizonyos munkakör-típusokra alkalmazható, de nem tekinthető általános jellegű biztosítéknak.
Újdonság, hogy mind a munkáltatói, mind a munkavállalói kártérítési felelősség esetén érvényesülnek a továbbiakban a polgári jogból átvett, úgynevezett „előreláthatósági” és kármegosztási szabályok – hangsúlyozta dr. Cselédi Zsolt.
Ezek értelmében mentesül annak a kárnak a megfizetése alól a kötelezett, amely a károkozás idején nem volt előre látható, illetve a kár azon része alól, amely a jogosult vétkes magatartására vezethető vissza, vagy, amely az őt terhelő kárenyhítési kötelezettség (felróható) elmulasztásából származott.
Eltérően az eddigi munkajogi jogalkalmazási gyakorlattól, az új Mt. jelentős szerepet szán a kártérítés bíróság általi, méltányossági alapon történő korlátozásának is, amely a polgári jogban már régóta ismert.
Az Oppenheim Ügyvédi Iroda szakértője megjegyezte: a „rendkívüli méltánylást érdemlő körülmények” alatt a jogalkotó elsődlegesen a felek vagyoni helyzetét, a jogsértés súlyát és a kártérítés teljesítésének következményeit említi. Közülük talán leginkább a felek vagyoni helyzete érdemel némi magyarázatot, illetve vet fel egyúttal kérdéseket is.
Ez az új szempont arra enged következtetni, hogy egy jobb módú munkavállaló esetében a bíróság enyhítheti bizonyos mértékben a munkáltató kártérítési felelősségét a munkavállaló jó/kiemelkedő anyagi lehetőségeire is figyelemmel.
Összességében elmondható, hogy vannak – nem is oly jelentéktelen – változások a munkajogi kártérítési felelősség témakörében, amelyek egy része mindenképp indokoltnak tekinthető, a kialakult bírói gyakorlatot igyekszik a törvényi szabályozás szintjén is legitimálni és ezáltal kiegyenlítettebbé tenni a felek közti viszonyokat.
Ugyanakkor a szabályok másik része és azok értelmezése, alkalmazása kapcsán még sok a kérdőjel, amelyeket majd a jogalkalmazóknak, különösen a munkaügyi bíróságoknak, kell megválaszolniuk a gyakorlatban – emelte ki dr. Cselédi Zsolt.
[origo]
