Családi

0
0

Főszerkesztőokok úgy hozták, hogy érintett lettem egy étterem üzemeltetésének napi kérdéseiben.

Pontosabban naponta hallom a problémákat.

Nem az otthoni gondok kiteregetése a cél, de úgy gondolom, hogy az itt következő jelenségek általános tanulságok levonására alkalmas.

Vegyük sorjába.

Az üzlet most nyílt, ezért a beszállítók részéről nincs bizalom. Csak készpénz fizetést fogadnak el. Általában 3 hónap türelmi időt kérnek, utána beszélhetnek átutalásos fizetésről.

Úgy adódott, hogy péntek este elfogyott néhány zöldségféle, ezért szombaton a Lehel téri piacon kellett vásárolni. Igaz, hogy csak pár ezer forint értékben, de hát ugyebár egy rendes cég mindenről áfás számlát kér.

Közölte az eladó, hogy szombaton nem ad áfás számlát.

Érdekes.

Lévén, hogy az üzlet csak este van nyitva, ezért megbeszélték, hogy egy normál munkanapon a Bakó Hungária délután 2-után szállítja az árut. Meg is ígérték, hogy így lesz.

Reggel 9-kor megcsördült a telefon, hogy ott állnak az üzlet előtt, s ha 10 perc múlva nem lesz ott az átvevő, akkor visszaviszik az árut.
Szó szót követett, végül nagy kegyesen hajlandóak voltak 1 óra múlva visszajönni, szó sem volt délutánról.

Egy másik zöldséges cég, akivel nyitás óta – 2 hónapja – együtt dolgoztak és eddig nála rendeltek mindent, amit ki is szállított, közölte, hogy 5 ezer forint összérték alatt nem hozza ki a dolgokat. Az nem számított, hogy előzöleg számtalan esetben 20-30 ezer forintért rendeltek.

A zöldségesnek sem megy minden nap egyformán, szerintem neki is meg kellene becsülnie a törzsvevőt. De lehet, hogy nem ilyen világot élünk?

Elromlott a gázkazán. Kijött a szerelő, tíz perc alatt kicserélt egy 3 centiméter átmérőjű alkatrészt és közölte: számla nélkül 30.000.-, számlával 40.000.-forint + ÁFA. Valószínűleg mindkét esetben az átverés minősített esete forog fent.

Ma már számtalan jó és elegáns étterem működik. A vendéglátók keresik a vendégek kegyét.

Azt viszont kevesen látják és tudják, hogy egy-egy étel árában a beszerzéssel együtt napi 12-14 órai munka rejlik és a beszállítók csak az első-két-három alkalommal keresik a vendéglős „kegyeit”. Utána?
Lehetne másképp is. Mint Nickelsdorfban, pedig az csak kétszáz méter Magyarországtól.