Gondolom

0
2

Murányi Péterhogy velem együtt örül a szakma, hogy megválasztották az első Michelin csillagos magyar éttermet – még hozzá pártatlan zsűri.

Annak is örülök, hogy három budapesti éttermet Michelin Bib Gourmand címmel minősítettek.

Valóban kezd beérni a magyar gasztronómiáért tett utolsó évek erőfeszítése.

Nem ünneprontóként, de elgondolkoztam.

A kitüntetett Costes étterem tulajdonosa valójában csak néhány éve dolgozik a szakmában, de ez így nem is igaz, hiszen egy művész emberről van szó, aki szinte kedvtelésből vágott bele az étterem nyitásba.

És íme, az eredmény.

Innen messzire vezetnek a gondolatok. Hol találkozik a megszállottság, az elhivatottság –  de leginkább a szaktudás.

A kitüntetett étterem előző  konyhafőnöke portugál volt, a jelenlegi argentin.

Tudom mára nemzetközivé  lett a világ, de akkor kié a csillag? Miénk magyaroké?

Most mindenki azt mondja, hogy ez a rangos cím újabb vendégeket csalogat Magyarországra.

Szinte a díj elnyerésének napján egy külföldi partnerem az Utazás kiállítás kapujánál  beszállt egy taxiba és a Vígszínház melletti NH hotelhoz ment.

Kiszálláskor kilencezer forintot kért a sofőr.

Hiába mondta az utas, hogy ugyanezért az útért kifelé 3200 forintot fizetett. Előtte való nap 3100-at.

S valószínűleg nem ez volt az egyetlen eset az Utazás kiállítás alatt, ahol azok ültek be a taxiba, akik hazánkat szeretnék „eladni”.

De senkit ne csapjanak be. Senkinek ne jusson eszébe zsiványkodni.

Van egy érzésem.

A zsiványság Michelin csillagára nem kellett volna ilyen sokáig várni.

Murányi Péter