Sok

főszerkesztőág húzza a magyar gazdaságot. Beszélhetünk világgazdasági válságról, árfolyam problémákról, munkanélküliségről és még sorolhatnám tovább.

Van viszont egy akut jelenség, amely nem pénz kérdése és meggyőződésem, hogy a civilizált világban szinte csak nálunk fordul elő.

Nevezetesen az, hogy egyre inkább terjed, a nem hívom vissza divatja, a nem adom át az üzeneteket jelenség.

Az természetes, hogy valaki elfoglalt, a hívás pillanatában éppen tárgyal, vagy olyan helyen tartózkodik, ahol nem illik telefonálni, de azt nem tartom természetesnek, hogy nem hívja vissza azt, aki kereste. Nem véletlen, hogy kitalálták az üzenetrögzítőt – pont ezért.

Az is természetes, hogy a nagyon elfoglalt emberek visszahívásait a titkárságok megszűrik.

Az is természetes, hogy van, aki szabadságon van, vagy külföldön intézi ügyeit. Persze ilyenkor ezt is rá lehet mondani az üzenetrögzítőre, mint ahogy számos e-mail visszaigazolásból látszik, hogy az illető nem tartózkodik a helyén.

De az nem természetes, hogy nem hívnak vissza. Pedig még az is előfordulhat, hogy a hívott félnek lenne fontos az a bizonyos telefon.

A legmegdöbbentőbb reakcióval tegnap találkoztam, a nevében európaiságát hangoztató budapesti szálloda és konferenciaközpont igazgatóját kerestem, mikor is a telefonközpont közölte, az igazgató úr senki számára nem elérhető telefonon, nem kapcsolható, küldjek e-mailt és majd reagál.

Elárulom, hogy nekem van egy hasznos módszerem a titkárnők felé.

Mikor 1-2 hét után még nem adom fel és elegem van a hiába való keresésekből, akkor azt szoktam üzenni a nagy embernek, hogy ha Obamával szeretnék beszélni, akkor a 6 óra idő eltolódást leszámítva mindig visszahív, de csak ezért kell 6 órát várni. Moszkvából Putyinék sokszor még meg is előznek, mert ott viszont két órával előbbre vannak.

Múltkor Vecsésről 37 nap után hívtak vissza…

A cinizmus eddig bevált, ilyenkor tényleg hamar visszahívnak.

De nem mindenki olyan szemtelen, cinikus, mint én… és akkor előbb-utóbb feladja.

Lehet, hogy ez a cél, mert van egy jó magyar mondás: ami nem oldódik meg magától, azzal nem kell foglalkozni.

Murányi Péter