Valószínűleg

véletlen egybeesés, hogy a közelmúltban két olyan szépségkirálynő választást is tartottak, ahol a hölgyek fogyatékkal élők voltak.

 

{module 221}

Az egyik a kerekesszékes, a másik a siketek köréből került ki. A szót is nehéz leírni, holott a fizikai valóságban valóban fogyatékkal élőkről beszélhetünk, de kérdés, hogy valóban mennyire fogyaték, vagy inkább némileg akadályoztatott társainkról van szó.

Erről hosszasan lehetne vitázni – filozofálni, de én most egy másik oldalról, – talán nem elegáns, vagy inkább az álszemérem nézetéből – közelítem meg.
A gazdasági oldalról.

Mint ahogy az orvosok, gyógyszerészek, gyógyászati segédeszközöket gyártók sem jótékonykodnak napi munkájuk során, úgy a turizmus szolgáltatóinak is élni kell azzal, hogy hatalmas piacról van szó, csak Magyarországon közel 140-160 ezren élnek valamilyen segítségre szoruló fogyatékkal.

Két pozitív példa. A teljesen akadálymentesített budapesti Benczúr szálló – ahol a siket szépségversenyt is rendezték – számtalan „akadálymentes” rendezvény helyszíne, jelentős bevételt biztosítva. A másik helyszín Zánka, ahol számos sporteseményt rendeznek.

A nyugati világban a fogyatékkal élők utaztatására utazási irodák szakosodtak.

Sosem felejtem el azt az élményt, mikor egy téli időszakban a tenerifei szállodában kerekesszékes táncversenyt rendeztek.

A máltai téli idegenforgalom törzsközönsége angol kerekesszékesekből áll.

Ott voltam a Benczúr utcai választáson. Kevés alkalommal találkoztam ilyen vidám, felszabadult és azt is mondhatnám kiegyensúlyozott emberekkel.
Megkockáztatom, sokkal inkább azok élnek fogyatékkal, akik önmagukkal nincsenek kibékülve.

 

Murányi Péter

{module 221}