Négy éve csinálom, még senki nem panaszkodott

0
5

A munkahelyünktől idén 73 500 forintnyi üdülési csekket kaphatunk kedvezményes adókulcsú természetbeni juttatásként. Kényelmesen kihozható belőle egyheti szállásköltség a Tisza-tónál vagy egy hosszú hétvége vidéki wellness-szállókban. De mit tegyen, aki nem tud vagy akar belföldön utazni? Az üdülési csekkek másodlagos piaca évek óta virágzik, noha törvénytelen a dolog.

Üdülési csekket veszek készpénzért a legjobb áron! Üdülési csekket veszek, nagy tételért vidékre is elmegyek. Üdülési csekket vennék az ország minden részéről, azonnal, készpénzért, kérésre érte is megyek! Nem kell a guglizás bajnokának lennie annak, akinek fölös üdülési csekke van, és szívesen kapna érte némi készpénzt. Számos hirdető ajánlkozik, hogy megvásárolja a munkavállalóknak természetbeni juttatásként járó vagy a Magyar Nemzeti Üdülési Alapítványnál szociális alapon megpályázható csekkeket.

Törvénysértés közös erővel

Holott ezzel az üzlettel a vevő és az eladó is törvényt sért. A csekk ugyanis az szja-törvény szerint olyan – éves szinten a havi minimálbér értékéig, vagyis idén 73 500 forintig kedvezményes adózású, korábban adómentes – juttatás, amit csak annak kedvezményezettje vagy a vele egy társaságban lévő rokonai használhatnak fel igen változatos célokra.
Kezdetben kifejezetten csak belföldi szálláshelyek költségeinek megfizetésére találták ki, ám a szolgáltatások köre jócskán kibővült a rendszer több mint tíz évvel ezelőtti bevezetése óta. A szállásdíj mellett ma már egyebek mellett étkezésre, utazási szolgáltatásokra – nemcsak vonat-, busz- vagy hajójegyek, hanem például autópálya-matrica vásárlására is –, mozi- és fesztiváljegyekre, fürdőbelépőkre, kölcsönzésre, sport- és szabadidős szolgáltatásokra, de még internet-előfizetésre is felhasználhatjuk a csekkeket (rövid ideig részben tankolni is lehetett velük, lásd keretes írásunkat).

A nagy tankolásos tévhit

Bár az ezredfordulón csupán egyetlen évig lehetett a benzinkutakon is felhasználni az üdülési csekket, azóta a csekkel kapcsolatos leggyakoribb tévhit, hogy tankolni is lehet vele. Az összes csekket abban az egy évben sem lehetett benzinre vagy dízelre költeni, a csekkfüzet végén volt két ötezer forintos jegy. Ennyi nagyjából elég volt egy belföldi utazás üzemanyagköltségére az akkori literenként 240 forint körüli benzin- és 210 forintos dízelárakon.

Minél szélesebb azonban a felhasználási kör, annál nehezebb annak ellenőrzése, hogy valóban a kedvezményezettje használja-e fel a csekket. Amíg csak szállodákban, panziókban lehetett vele fizetni, egyszerű volt a helyzet. A szálláshelyeken a bejelentkezéskor meg kell adni a személyes adatokat, így kiderült, hogy valóban egyezik-e a felhasználó neve a csekken levő névvel.

Egy étteremben, egy vasúti pénztárnál vagy egy strand bejáratánál azonban a jogosultság ellenőrzésére nemigen van lehetőség, a szolgáltatónak joga sincs a csekk felhasználóját arra kötelezni, hogy igazolja a személyazonosságát. Így aztán az utóbbi években fellendült az üdülési csekkek másodlagos piaca, egymásra találtak azok a csekktulajdonosok, akiknek nincs idejük, lehetőségük, pénzük utazásra – legalábbis nem akkora tételben, amennyi csekkük van –, illetve azok a vállalkozók, akik csekkel nagy tételben kifizethető szolgáltatásokkal foglalkoznak.

A munkahely sem tudja meg

„Négy éve vásárolom ezeket, még senki sem panaszkodott. Szóval nincs probléma vele, nem jelentkezett senki azzal, hogy bármi gond lett volna, a munkahelye sem fogja megtudni, hogy mire használták fel a csekkjeit” – mondta az egyik hirdető, akit potenciális és az esetleges következmények miatt aggódó csekktulajdonosként hívtunk fel (az üdülési csekket elfogadó szolgáltató ugyanis köteles számlát kiállítani, amire rá kell írni a csekktulajdonos nevét és lakcímét).

Azt mondtuk, hogy először kaptunk a munkahelyünkön ilyen juttatást, de a készpénz sokkal jobban kellene – az eladási szándékkal hirdetőkkel beszélgetve is ezt az érvet hallottuk leggyakrabban (bár volt olyan is, aki állami cégnél dolgozik, egy tavaszi pluszmunkájáért jutalmul kapott csekket, ám azt “a kormányváltás miatt” csak a napokban adták át neki, a család viszont már túl van az idei nyaraláson).

Annak, aki készpénzzé akarja tenni üdülési csekkjeit, tudnia kell, hogy bukik az üzleten, esélye sincs névértéken eladnia a csekkeket. Bár megpróbálkozhat például azzal, hogy vonatjegyet vesz csekkért, majd a jegyet visszaváltja, de a visszaváltás költségeit így is bukja (sőt azt is hallottuk, hogy az így kiadott vonatjegyekre ráírják, hogy „ücs”, de mi ezt egyetlen vidéki vasútállomáson sem tapasztaltuk).

Esnek az árak

„Néhány éve még adtunk érte nyolcvan százalékot, de most sokan vannak az eladók, ennyiért is tudunk venni bőven” – mondta egy másik vevő, amikor keveselltük az általa ajánlott 72 százalékos árfolyamot (ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy ha valaki a teljes 73 500 forintos csomagját eladja, 53 000 forintot kap érte). Ezzel még jól is jártunk volna: egy harmadik helyen a 30 000 forintos csekkcsomagunkért 21 000 forintot – vagyis hetven százalékot – kínáltak, de legalább azt elárulták, mi lesz a csekkekkel: „fesztiváljegyet vásárolunk rajta”.

Az üdülési csekkek vásárlói alapvetően két csoportból kerülnek ki. Vannak, akik azon később szolgáltatást vásárolnak – az árfolyamnyereségből adódóan meglehetősen olcsón, például egy 54 ezer forintba kerülő ottalvós Sziget-bérletet negyvenezer forintnál olcsóbban –, és azt vagy felhasználják, vagy tovább értékesítik, már normál piaci áron. A másik csoportba azok a szolgáltatók tartoznak, akik üdülési csekket elfogadó helynek számítanak, így – az MNÜA-nak fizetendő néhány százalékos jutalék levonása után is – könnyen juthatnak húsz-huszonöt százalékos tiszta haszonhoz (ebben a körben a vendéglátósok dolga a legkönnyebb).

Érdekes módon viszont minden hirdető azt állította, hogy nem kell aggódnom a csekkek pénzzé tétele miatt, mert ez a dolog „egyáltalán nem szabálytalan”, „nincs benne semmi törvénysértés”, „teljesen bejáratott, rendben lévő dolog”. Volt, aki még azt is hozzátette: „Amiket hívtunk szálláshelyek, azt mondták, nem fogják ők ezt ellenőrizni, csak legyen meg a csekktulajdonos pontos címe is.” Az egyetlen szigorú kikötés az volt, hogy a csekkek legalább szeptember végéig – az egyik vevőjelöltnél év végéig – felhasználhatók legyenek.

Ilyenek vagyunk

„Magyarországon vagyunk, ilyenek vagyunk, ebben az országban, amivel csak lehet, így természetesen az üdülési csekkel is, megpróbálnak ügyeskedni” – reagált az üdülési csekkek adásvételével kapcsolatos megkeresésünkre Karácsony Mihály, a nemzeti üdülési alapítvány elnöke. Mivel az ilyen ügyletek törvénysértőnek számítanak, az üdülési alapítvány minden eszközzel fellép ellenük, mondta el az elnök. Bár szerinte a most forgalomban lévő, és nagyjából kétmillió ember üdülésének lehetőségét megteremtő ötvenmilliárd forintnyi csekkértékhez képest „elenyészően kicsi arányban láthatók próbálkozások”. Igaz, nemrégiben a kormány mégis éppen a visszaélésekre hivatkozva akarta megszüntetni az üdülési csekkeket, de a héten végül eldőlt, hogy az üdülési csekk megmarad.

A visszaélésekkel kísérletezők Karácsony szerint „biztosan nem lehetnek eredményesek”, a kéz alatt szerzett jegyekkel annak új tulajdonosa – és a kedvezményezettje is – biztosan lebukik. Helyesebb valószínűleg az a megfogalmazás, hogy biztosan le kéne bukjon, de a gyakorlat azt mutatja, szinte biztosan nem fog lebukni senki. A rendszer – elvileg – úgy van kitalálva, hogy öt szereplőjének is tevőlegesen részt kell vennie a törvénysértésben: kell (1) egy csekktulajdonos, aki azt eladja, kell (2) egy felület, ahol ezt meghirdetheti, kell (3) egy vevő, aki készpénzt kockáztat egy olyan utalványért, amit talán nem is tud felhasználni, kell (4) egy szolgáltató, aki nem foglalkozik azzal, hogy ki használja a csekket, és végül (5) kell az is, hogy az üdülési alapítvány illetékesei ne ellenőrizzék pontosan a csekkek felhasználását. Lehetne tehát számos ponton szűrni a visszaélési kísérleteket, de a gyakorlatban ennek nem sok jele látszik.

Ahogyan fegyvert vagy drogot sem

Az alapítvány illetékesei leghatékonyabban a hirdetések ellenőrzésével tudják megelőzni a visszaéléseket. „A munkatársaim rendszeresen figyelik az internetet, az online hirdetési, illetve egyéb kommunikációs felületeket, és minden esetben eljárást kezdeményeznek, ennek az elmúlt évek alatt kialakult a maga joggyakorlata” – közölte az elnök.

Korábban rendőrségi, ügyészségi feljelentések is születtek az ilyen ügyekből. A fogyasztóvédelmi hatóság állásfoglalása szerint az online felületek üzemeltetői felelősek az ott elhelyezett hirdetésekért. Meg kell teremteniük annak a feltételét, hogy törvénysértő hirdetés ne jelenlhessen meg rajtuk – „ahogyan fegyvert vagy drogot sem lehet reklámozni, üdülési csekket se lehessen” –, ha mégis megjelent, akkor azt haladéktalanul el kell távolítaniuk.

A gyakorlatban persze, ezt láthattuk, sokkal könnyebben megy az ügyeskedés, és láthatóan sem az eladók, sem a vevők nem érzik reálisnak a lebukás veszélyét. Holott néha komoly ellenőrzés sem kell a lebukáshoz, elég a figyelmetlenség vagy mohóság. Egy vendéglátóstól hallottuk, hogy egyik vendégük egy valamivel több mint nyolcezer forintos éttermi számlát egy ötezer forintos üdülési csekkel, valamint bankkártyával fizetett volna ki, de a kártyán egészen más név volt, mint a csekkeken. „Hivatalosan mi nem igazoltathatunk senkit, így csak diszkréten szóltunk neki, hogy adjon inkább készpénzt” – mondta a neve elhallgatását kérő üzletember.

Azt már Karácsony Mihály idézte fel, hogy egyszer egy keszthelyi háromszobás panziót üzemeltető vállalkozó adott le annyi üdülési csekket, amennyivel a panziójának szinte egész évben folyamatosan telt házzal kellett volna működnie. Akkor az üdülési alapítvány nemcsak feljelentést tett, hanem az adóhivatalnak is figyelmébe ajánlotta a vállalkozót – azt sajnos nem tudtuk meg, hogyan zárult le az ügy.

(index.hu)