HomeGasztronómiaGasztroLazítás a verandán

Lazítás a verandán

Café Provence, Hűvösvölgyi útManhattani vendéglőjét adta fel a Szerdahelyi házaspár a Hűvösvölgyi útért

Amuse bouche-nak, azaz harapásnyi, vacsoraindító  kóstolónak lazacrillette, vagyis egyszerűen: pástétom. Majd tapastriótálak jönnek: csigaragu, füstölt libamell, marinált lazac. Főételnek szárnyasvariációk, mondjuk csirkemájjal, szalonnával töltött fürj, savoyarde burgonyával, házi szilva-birsalma chutney-val. Ráadásul a kertben szüretelt saját gyümölcsből. Desszertnek pedig sajttorta, csokoládémousse, no meg a rendkívül divatossá lett (miért minden vendégségben ezt kapjuk?), a jó régi, édes teasüteményt idéző, csak éppen színkavalkádban szervírozott macaron. Chateau du Rouët rozéval öblítjük, évente 320 napon át érlelte napfény a szőlőjét.

{module 221}

Hogy mindez francia, sőt provence-i, azt talán nem kell sokat magyarázni. Hogy budai, az pedig adottság: sok helyen visznek nem éppen tősgyökeres konyhát. De hogy egyben főleg New York-i tapasztalatokra is épül, arra talán a sajttortánál gyanakodhattunk volna, ha nem tudjuk előre. Mindenesetre a Szerdahelyi házaspár nem mindennapi, országokon és (konyha)kultúrákon átívelő története volt az, ami a Café Provence bisztró felé irányította a Rivalda riportereit.

– A jó mellé is kell a szerencse: miután Franciaországból a 1960-as évek végén átköltöztem New Yorkba, ott még nem képviseltette magát a minőségi francia konyha, feltörekvőben volt viszont a nouvelle cuisine. Mi informális, provence-i hangulatot idéző, bisztró stílusú éttermet nyitottunk, a manhattani Le Refuge-t – mondja a francia családi kapcsolatokkal is rendelkező, nyelvüket is kiválóan beszélő Szerdahelyi Gábor, aki érettségi után, egy Ibusz-úttal hagyta el Magyarországot; visszajönni már „elfelejtett.”
Legalábbis akkor. 2005-ben már –  ahogy az amerikai vicc is tartja – visszautasíthatatlan ajánlatot kaptak feleségével a Le Refuge-re, amelyet, ha nem is a maffia, de valóban olasz vevő vett át, „tokkal-vonóval”, személyzettel, vendégkörrel. Pedig a Stern német hírmagazin az amerikai metropolis legjobb tíz, a New York magazin pedig a legjobb száz étterme közé sorolta a Le Refuge-t, amely a gondosan lefénymásolt amerikai csekkek tanulsága szerint olyanok „menedéke” lett az 1980-as évekre (a francia kifejezés ugyanis ezt jelenti), mint Jackie Kennedy Onassis, Yoko Ono, Jean-Pierre Rampal, Zubin Mehta, Robert Redford vagy a hazánk szülötte Kati Marton, még akkori férjével, a tévés Peter Jenningsszel közösen.

– Így kezdtük: én voltam a pincér, testvérem, a séf végzettségű Pierre pedig a szakács. Nemigen reklámoztuk, hogy magyarok vagyunk: az amerikai, ha bemegy egy kínai étterembe, akkor ázsiait, ha pedig franciába, akkor franciát akar bent látni. Ha tehát magyar haver jött be, angolul beszéltünk vele – emlékszik vissza Szerdahelyi Gábor a „gazdagok bohém lazítóhelyeként vitt” Le Refuge üzletmenetére.

Itt, a Hűvösvölgyi úti Café Provence-ban is a laza stílus uralkodik. A budai veranda volt az, amibe első  pillantásra beleszerettek az amerikai-magyar új tulajdonosok. A vendégkörben a környék lakóira, mint törzsvendégekre számíthatnak, a francia ízekhez szokottaknak pedig csak egy ugrás ez a helyszín a budapesti Francia Iskolától. Kéthavonta variálni kell az ét- és itallapot, hogy ne legyen unalmas. És profilt bővíteni: a finom étel meg a jó kiszolgálás ma már nem elég a minőségi vendéglátásban.
– Család- és gyerekbarát programokat szervezünk, a kertben pétanque, azaz francia golyójáték, mászóka, provence-i grillterasz – mutat körbe a gyermekpszichológus végzettségű feleség, Szerdahelyi Gabriella. A kertet, főleg ősszel, lélegzetelállító termésével uralja a birsalmafa. A felszolgálókat is annak megfelelően válogatják, hogy úgy fogadják a vendégeket, mint egy olyan nagycsalád tagjait, ahol történetesen nem feltétlenül ismer mindenki mindenkit. – Már New Yorkban is az volt az egyik titkunk, hogy nálunk nem voltak kimért, a teret uraló pincérek – teszi hozzá a férj.

A karamellízű francia keserűitalt, a Picont megörökítő, ma dollárezreket érő eredeti plakát, vagy egy XVII. századi, flamand tapisserie de verdure, azaz a természet lágy ölét a téglafalra vető faliszőnyeg: a Le Refuge egy-egy berendezési tárgya ide is átköltözött. Ahogy a Szerdahelyi család és vendéglátósmúltja is: Európából Amerikába, majd onnan vissza.

{module 221}
GSZT Szakújság
GSZT Szakújsághttps://gsztujsag.com

GSZT szakújság :: Gasztronómia : Szálloda : Turisztika

A GSZT szakújság hivatalos szerkesztőségi profilja. Oldalainkon a legfrissebb gasztronómiai hírekről, a hazai és nemzetközi szállodaipar trendjeiről, turisztikai beszámolókról, valamint válogatott receptekről és könyvbemutatókról tájékozódhat. Célunk, hogy hiteles és szakmai betekintést nyújtsunk a turizmus és vendéglátás világába mind a szakmai szereplők, mind az igényes olvasók számára.

Kapcsolat & Sajtóanyagok: [pr@gsztujsag.com] | gsztujsag.com

- Advertisment -

Legfrissebb

Receptek

Stájer sült hús almás tormával és köményes burgonyával

Korábbi sütőtök krémleves receptünkhöz kapcsolódó stájer recept ezúttal az almás tormával és köményes burgonyával tálalt sült hús elkészítését írja le. ...

Hagyományos szalagos fánk recept: Történet, hagyomány és a tökéletes tészta titka

Hogyan készül a farsangi fánk, mi a története és az elkészítésének módja, a hozzávalókkal? A farsangi időszakhoz szorosan hozzákapcsolódik a fánk, amely Európa-szerte közkedvelt édesség....

GSZT hírlevél

Ne maradjon le a gasztronómia és turisztika legfontosabb híreiről! Iratkozzon fel hírlevelünkre!