Új irányzat: megtanulni úgy főzni, ahogy az adott vidéken a helyiek
Szarvasgomba-vadászat, vasárnapi ebéd egy szatmári családnál, pestókurzus Liguriában: a gasztroturizmus ma már jóval többet jelent a borfesztiválnál. Bár (a gasztrofesztiválok kivételével) tömeges érdeklődésről egyelőre nem beszélhetünk, mind többen látnak fantáziát az ételek, italok élvezetéért megszervezett utazásokban, képzésekben.
A statisztikákból annyi olvasható ki, hogy a gasztronómia egyre gyakrabban szerepel az utazási motivációk között. A Magyar Turizmus Zrt. legfrissebb (2010-es) adatai szerint a belföldön nyaralók 12,4 százaléka vett részt borkóstoláson és pincelátogatáson, míg a helyi ételspecialitásokat 7,9 százalék próbálta ki. Ennél is ékesebb bizonyítéka a népszerűség növekedésének, hogy folyamatosan jönnek létre olyan vállalkozások, amelyek új gasztronómiai élményekre éhes turistákat szállítanak, látnak vendégül országhatárokon belül és kívül.
A Vista Utazási Iroda egyre több gasztrotúrát szervez: Isztambulban vezetővel járják végig a fűszerbazárt, Portugáliában édességekkel, borokkal ismerkednek, tengeri hajóútjuk gasztrováltozata során olasz, horvát, görög és török családi borászatokat, olívafarmokat látogatnak meg. Pálinkás Tamara marketingvezető azt mondja: ezek rétegprogramok, kis létszámú csoportokkal, az érdeklődés viszont egyre erősebb – épp most térképezik fel például az erdélyi lehetőségeket.
A gasztroutak divatos ága a sztárszakácsok éttermeinek meglátogatása: akár hónapokra előre kell asztalt foglalni, mégis a világ minden tájáról érkeznek vendégek. Az ínyencek a különleges alapanyagokért is hajlandóak utazni. – Olaszországban, Horvátországban szarvasgomba-fesztiválok vannak, amelyek Japánból is számos vendéget vonzanak – mondja Bagi István, akinek cége évek óta foglalkozik itthon szarvasgombával. – Nálunk ennek még nincs kultúrája, de így is sokan érkeznek Németországból, a skandináv térségből, hogy a saját erdőnkben, betanított kutya segítségével szarvasgombát keressünk. A hazai fizetőképes kereslet kicsi, bár egyre gyakrabban kérik például csapatépítő tréningek részeként a szarvasgomba-keresést vagy vesznek részt tematikus éttermi estünkön.
Úgy tűnik, a sztárséfek addig-addig mutogatták a csúcsgasztronómiai étkeket, amíg meg nem unták, és elindultak felfedezni a másik oldalt. Addig járta Gordon Ramsay India eldugott vidékeit meg Jamie Oliver Olaszország falvait (hogy csak a két, talán legismertebbet említsük), mígnem új irányzat ütötte fel a fejét: megtanulni úgy főzni, ahogy egy-egy vidéken a helyiek a mindennapokban.
Itthon is egyre több a helyi alapanyagok, ételek, italok köré szervezett fesztivál. Panyolán évekkel ezelőtt a helyiek összefogásával éledt újjá a főzde, amely a szatmári szilvapálinkát akarta feltámasztani. Mára évi jó néhány csoport érkezik pálinkakóstolásra, a főzés folyamatát bemutató főzdetúrára, a falu pedig új életre kelt: a nyár végi fesztiválon az egyik házban kötött levest lehet kóstolni, a másikban szatmári töltött káposztát. Vasárnapi ebédre is be lehet ülni egy-egy családhoz, vagy kétnapos kurzuson lehet megtanulni a szilvalekvárfőzést és az aszaltszilva-készítést. A környékbeliek felismerték, hogy a szilva egész évben jövedelmező lehet: a borutak mintájára létrehozták a szilvautat, amelyhez már 27 település csatlakozott.
Vannak, akik ennél távolabbra is hajlandók utazni egy kulináris élmény kedvéért. – Az olasz gasztronómia népszerű Magyarországon, nekem pedig sok barátom, ismerősöm él Toscanában és Cinque Terrében, akik például pestókurzussal, borkóstolással, halpiac-látogatással várják a turistákat. Adta magát az ötlet, hogy segítsek a magyaroknak kijutni – mondja a Villatoszkana.com és a Cinqueterre.hu oldalak szerkesztője, aki szerint bár az érdeklődés nő, ezek nem nevezhetők tömegprogramoknak.
Akiknek ezek az utak túl távoliak vagy túl drágák, azok örülhetnek, mert egyre többen hozzák el a vidéki gasztronómiát a fővárosba. – Szeretnénk, ha a vendégeink megtudnák például, hogy a palócleves nem palóc étel, hanem Gundel találta ki – mondja a napokban nyíló Budapest Bár gasztronómiai vezetője, Dobos Attila. Szeretnék megmutatni, hogy a „magyar konyha” már 150 éve többféle nép, régió ízeit ötvözte: egy fővárosi polgári családban lehettek például német, zsidó, keresztény gyökerek, amelyekhez a vidékről, esetleg Erdélyből érkezett szakácsnő hozzátette a maga paraszti ízvilágát. A másik most nyíló hely, a Tradíció vendéglő éppen ez utóbbit, a hagyományos paraszti gasztronómiát szeretné előtérbe helyezni. A tervek szerint a Corvin téri étteremben valósulhat meg a Hagyományok Háza régóta dédelgetett terve, a népi gasztronómiai tanfolyam is.
/nol/
