hogy ezekben a nehéz időkben szükség van-e szakácsversenyekre, hiszen nem kevés költség és egyre kevesebb kolléga vállalkozik a heteket, hónapokat felőrlő készülődésre.
Pedig szükség van, csak talán a változó időkben meg kell találni az új formákat, új lebonyolítási lehetőségeket.
Egyre több az eddig soha nem látott nyersanyag – nem visszasírva, de a mi fiatalságunk idején a narancs, banán is hiánycikk volt, hol volt a lazac, az argentin bélszín és sorolhatom tovább. Hol voltak ilyen konyhagépek, a fizika tudományát is bevonó technológiák.
És ugyanez érvényes a cukrászversenyekre, de beszélhetünk a felszolgálók vetélkedéséről is.
Mint egykori sportoló tudom, hogy a felkészülés, a versenyre készülés izgalma, feszültsége néha izgalmasabb volt, mint maga a verseny.
Egy-egy vívómozdulat, egy-egy lépéskombináció elsajátítása mennyi gyakorlást kívánt és az edzések során mi mindent felfedeztünk építettünk be a „fegyvertárunkba”.
Az országos versenyek mennyi lehetőséget adnak a kollégákkal való találkozásokra, a jóízű beszélgetésekre, a kapcsolatépítésre.
A versenyekre való felkészülés költsége és fáradtsága sokszorosan megtérül.
A vívásban van egy támadási forma, így mondják: kitörés előre!
Murányi Péter