Nincs étlap, nincs számla, és egyik étterem sincs benne az útikönyvekben sem.
Hogy lehet rájuk bukkanni? Ehhez minimum franciának kell születni, vagy még az utazás előtt keríteni kell egy jó barátot, aki jártas ezeken a helyeken. Az éttermek ugyanis ad hoc jönnek létre, a tulajdonosok, hogy elkerüljék a konfliktust a hatóságokkal – például a hiányzó működési engedély vagy az adó miatt – leendő vendégeiket szóban, ismerősökön keresztül vagy SMS-ben értesítik.
Az éttermeket lelkes, önjelölt szakácsok működtetik, olyanok, akik már megunták, hogy csak ismerősöknek főznek. Ezért havonta párszor átalakítják saját lakásukat étteremmé és vadidegen érdeklődőknek szolgálnak fel, nem ritkán 70 eurós vacsorákat.
A pontos helyszínt és az időpontot a résztvevők általában valamilyen rejtélyes üzenetet követve tudhatják meg. Nyomozniuk kell a beépített ember után például egy könyvesboltban, vagy egy helyi szupermarketben, aki egy előre megadott című könyvet olvas, vagy egy előre megbeszélt tárgyat szorongat. Ő mondja meg a címet, ahova ezután a maximum 25 fős társaság megérkezik.
A titkos éttermek nemcsak a franciákat ihlették meg, a világ több nagyvárosában – például New Yorkban és Tokióban – is működnek hasonló, titkos vacsorák, ahol a vendégeket a kíváncsiság és a különleges ételek szeretete hozza össze.
