A tragikusan elhunyt színművész Kaszás Attila, ez év március 16-án lenne 50 éves. Részlet a Gábor Júlia szerkesztette és a közeljövőben megjelenő könyvből, amelyben a színészre emlékeznek.
Csokoládémártás
– Ez érdekelne – mondtad.
Csak így. Szűkszavúan. Szemed kíváncsian hunyorítva. Mintha minden mást kizárnál ezekben a pillanatokban. Szádat kicsit csücsörítve. És közben sűrűn bólogattál. Komolyan gondoltad. Tényleg érdekelt.
Főztünk…Főztünk…Főztünk.
Szokás szerint. Úgymond receptet cseréltünk. Elméletben, persze.
Szóban rotyogtattuk az ételt.
Nem rohantunk el az előadás után.
– Voltak persze kivételek.
Borozgattunk. Ki tisztán, ki fröccs.
Egy kis színház, egy kis élet, aztán irány a konyha!
Valaki mindig befordult a konyhára.
Te Atus, Gazsó Gyuri, Hevér Gabi és én. Néha Trokán Peti, olykor mások is. És onnan aztán nem lehetett csak úgy, egyszerűen kijönni!
– Voltak persze kivételek.
Szarvas Józsi sem tudott kiráncigálni minket. Talán nem is akart.
Tisztelettel hallgatott. Ránk csodálkozott.
Stohl Buci szintén. Neki időnként csillogott a szeme. Ő ejtette el a zsákmányt, amit épp megfőztünk. Mosolygott. De azért néha unta.
Türelmesen elviselte.
Hihetetlen nagyokat ettünk!
Elméletben, persze.
Gazsó kivette a kezemből a karfiolt, amikor azt a tyúkhúslevesbe akartam dobni. Nem nagyot.
Te, Atus visszaloptad, és belezuttyantottad a lébe.
– Elveszi a leves ízét!- őrjöngött Gazsó.
– Csak annyit kell beletenni, hogy ne vegye el – mondtad teljesen természetesen, és összekacsintottunk.
Komolyan vettük magunkat. Komolyan vettük magunkat, mint szakácsokat.
Anyagbeszerzés
Gazsó és Hevér ebben verhetetlennek bizonyultak.
Az összes piac és fűszeres a kisujjukban. Mangalicakolbász. Vágott spenót. Gesztenyemassza. Sorolhatnám…Hevér még horgászik is!
De puskájuk nincsen. Az csak Bucinak van.
Azért mi is hozzászóltunk. Végül együtt vásároltunk be. Közösen cipeltük a szatyrot.
Levesek
Atus! Ebben nagyon jók vagyunk!
Sok receptet cseréltünk. Elméletben, persze.
– Azért voltak kivételek.
Írásban adtam Neked a gesztenyés marhahúsleves receptjét.
Végigolvastad. Fürkészted. Nagyon komolyan, szigorúan tudtál nézni.
– Ez marha jó! Megcsinálom – lelkesedtél. – Csak kicsit macerás.
– Nem kicsit. Fél nap – válaszoltam. – De megéri!
Nem csináltad meg. 56 csepp vér. Rengeteg elfoglaltság. Halogattad.
Soha nem kértem számon, Te mondogattad: – Nincs rá időm.
Aztán vége lett a gesztenyeszezonnak…
Spárga
Volt egy éjjel. Te, Gazsó, én.
Csak a spárgáról beszéltünk. Nem a madzagról. A növényről.
– Voltak persze kivételek.
Rendezzünk spárga estet! Nem tudom már, kinek az ötlete volt. Mindegy. A lényeg, hogy úgy is lett.
A főmenü: spárga krémleves csirkebetéttel, és bacon szalonnába tekert sült spárga, ráolvasztott sajttal. Gazsó és én feleltünk az ízekért.
Te az előételt választottad. Vállaltad, hogy a képzeletbeli tapsrenden a sor szélén hajolsz majd meg!
Valamilyen szardellás kenceficét bűvészkedtél össze. Pirítóssal tálaltuk. Nem győztük pirítani a kenyérdarabkákat. Óriási keletje volt!
Hál’ istennek elfogyott. Mielőtt mindenki jóllakott volna. A főételek előtt!
A receptet kérdezték Tőled. Nem kérkedtél vele.
– Tök egyszerű – mondtad.
Megjegyezhetetlen volt.
Az este folyamán végül egyenként hajoltunk meg.
És mindannyian középen.
Vadak
Stohl Buci időnként kényeztet. Kapunk tőle ezt-azt. Valami lefagyasztani valót. És ilyenkor, olykor muszáj tanulni is valamit.
Felhívtalak telefonon.
– Atus! Te mit csinálsz ezzel a madárral?
– Én nem szarozok, megnyúzom – mondtad.
Hát, én se szaroztam. Megnyúztam. Sikerült. Tartása lesz tőle az embernek.
Színházi fesztivál. Pécs
A párommal, Krisztivel főztünk a Fregattban. Nyílt színen. Jöttek az emberek, kíváncsiskodtak. Barátok, kollégák is. Komolyan vettük.
Általában minden színész, aki itt főzött.
– Voltak persze kivételek.
A hangszórókból halk zene szólt.
Egyszer csak Te énekeltél. Felhívtalak.
– Hallgasd csak, Atus!
Kis szünet után megkérdeztem:
– Mit gondolsz, hol vagyok?
Örültél. Nem azért, mert magadat hallottad énekelni ott, ahol az előző évben Te is főztél. Örültél, mert felhívtalak. Kicsit irigykedtél is.
És üdvözölted a főnököt, Scheffer Ferit.
Halak
Sok-sok bizonytalanság. Pikkely a szemhéjjakon. Trokán segít. Vagy Hevér.
Fontos a jó kés. Nem csak a halhoz. Általában. Ezt mindannyian tudjuk.
– Hozzátok a késeiteket! Megéleztetem! – ajánlottam fel.
Trokán Peti hozta. Vagy tizet. Nem aprózta el. Élesek is azóta.
Te, Atus elfelejtetted. Nem reklamáltam.
Lehet, hogy csak gyűjtögeted az életlenjeit…
Azért a halhoz is értünk. Filézünk. Lazacot sütünk. Csak az egyik oldalát lisztezzük. Keverünk a halászlén egyet-kettőt. Pontosabban riszálva rázogatjuk! Hogy ne törjön a hal.
Egyszer valami kagylós, halas tésztáról mesélsz.
Nem emlékszem a receptjére.
Bulit rendeztem.
Tárkonyos vadraguleves – Stohl Buci puskája végéről. Kínai oldalas csípős mártással.
Felhívtál: – Segítsek?
Udvariasan elhárítottam: – Bírom egyedül.
Ha visszaforgathatnám az idő kerekét! Ha visszalapozhatnék…!
Sütemények
Na, ez egy igazi, nagy kivétel! Ugyanis nincs kivétel.
Egyikünk sem cukrászkodik. Nincs vanília illatunk. – Nem mintha szégyen volna.
Mondhatnánk: – Ez olyan női dolog… Mármint süteményt sütni.
De hát az én Krisztám sem süt, pedig kapott tőlem egy bazi nagy süteményes könyvet!
Vagy Te Atus, esetleg titokban…?
Jancsika megszületett
Ültünk a teraszodon. Csak néhányan. Beszélgettünk. Koccintottunk.
Rudipetit hallgattunk. Nagyokat nevettünk.
Közben ragulevest ettünk. Ez a nagyszerű étek Nálad is felütötte a fejét. Csibészesen hunyorogva zsebelted be a dicséretet.
Nem vártad el. Persze jólesett. Látszott.
Természetes volt, hogy főzöl. Természetes, mint a konyhai baleset.
Tizenkét dühös ember. Nemzeti Színház. Lejáró próba.
Velem szemben ülsz. Az egyik kézfejed borzasztó állapotban.
– Mit csináltál?
-Á, semmi. Leforráztam – bagatellizáltad el.
Jó egy hónapig gyógyultál…
A teraszon Jancsikára, Ildikóra emeltük poharunkat.
És Rád, a büszke Apára.
Aznap este nem főztünk. Egy új életet ünnepeltünk.
Büszke voltam, hogy ott vagyok.
Most is büszke vagyok.
Köszöntöttelek 47. születésnapodon.
Bánkódtál. Kicsi a lakás. Nem tudsz bulit rendezni. Építkeztél…
Majd, ha kész lesz a ház…!
– Az ötvenediket nem úszod meg! – mondtam.
Megúsztad.
Borok, italok
Főleg boroztunk.
– Voltak persze kivételek.
A borokhoz is értünk! Évjárat, házasítás, tölgyfa hordó, savas, nem savas,… stb.
Ilyenkor Szarvas Józsi is felélénkült. Előtte egy korsó sör. Mint kivétel. Hozzászólt. Hozzá is tudott!
Te főleg fröccsöztél. Vigyáztál Jancsikára. De az igazán jó bort nem buborékoztad fel.
Azért egy-egy alkalommal nem került ki bennünket a jó pálinka!
Felhívtad Ildikót. Mosolyogva megnyugtattad. Mindjárt indulsz.
Te a balatoni, villányi borok értője, szerelmese vagy.
Trokán, Szarvas hasonlóképpen. Én Eger és környékét ismerem inkább. Gazsó mindenütt otthonosan mozog. Mindenivó. Mindenismerő!
Hát így találkozott össze Jásdi, Tiffán, Gál Lajos, Lőrincz Gyuri.
Micsoda borászok!
A Jásdi pincészet! Az olaszrizling! Az egyik kedvenced!
Időnként bort cseréltünk. Minőséggel itattuk egymást.
Hányszor meghívtalak Gál Lajoshoz!
Te engem Jásdihoz!
Józsi beígérte az egész Tiffán családot!
Így együtt csak Trokán pincéjéig jutottunk el.
De az is milyen jó volt!
A tészták
Nem véletlenül hagytam utoljára.
Talán a kedvenc területed. Hihetetlen szenvedéllyel beszéltél róluk.
Te voltál a Nagy Tésztás Könyv.
És persze minden roppant egyszerű volt.
Egyszer Udvaros Dorkát okítottad. Tágra nyílt szemmel hallgatott.
Nem is lehetett másképp…
Főztünk…Főztünk…Főztünk
Sült hús szagunk lett. Fokhagyma illatú a kezünk. Könnyeztünk a vöröshagymától. Elfáradt a kezünk. Nokedlit szaggattunk. Spárgát tisztítottunk. Húst csontoztunk. Mariníroztunk. Flambíroztunk. Füst mindenütt. Kicsit belevágtunk az ujjunkba. Talán vérzett is.
A dohányosok elnyomták cigarettájukat. Ki dohányzik!?
Te leszoktál. Én is. Mint kiderült, körülbelül egyszerre.
Kihörpintettük borainkat. Józsi a sörét. Hazamentünk.
Te Ildikónak, én Krisztának meséltem el az estét.
– Voltak persze kivételek.
Hogy megint főztünk. És terveink vannak. És azt mondtad, hogy…
Te néha még ilyenkor is nekiálltál! Összedobtál valamit. Valamilyen tésztát.
Másnap elmesélted. Innen tudom. Azt, hogy Te meg minket meséltél el, Ildikótól.
Én már ilyenkor soha nem főztem. Legalábbis magunknak nem.
És itt nem volt kivétel. Na jó, talán egyszer.
Nem tudom, hogy az Igazi Szakácsok főznek-e éjjel?
Főznek-e a Holdon?
Hiszem, hogy igen!
Atus!
Jó néhány receptet a kezedbe adtam. Spárga krémleves, sütőtökleves, gesztenyés marhahúsleves, borscs, rókagomba-mártás. Néhány, ami hirtelen eszembe jut.
És számtalant cseréltünk gondolatban.
De a csokoládémártással még tartozom.
Pedig ez Téged érdekelne. Azt mondtad.
Ezt a receptet valahogy ellustultam. Halogattam. Késő lett.
De hát ki gondolta, hogy késő lesz!?
A hiányosságot most pótolom.
Drága Atus!
Íme az eredeti recept, itt-ott kiegészítve az én tapasztalatommal.
Fürj csokoládémártásban
Hozzávalók:
8 konyhakész fürj
– Itt rögtön álljunk meg! Én fürjből még soha nem készítettem el. Fogolyból, vaddisznóból, csirke felsőcombból, csirke szárnyból azonban igen. Mindegyiknek jól áll ez a mártás! Bármiből készítjük is, a recept 1kg körüli húsmennyiséget feltételez.
1 fej közepes hagyma
4-5 gerezd fokhagyma
3 közepes sárgarépa
5 evőkanál olívaolaj
1 evőkanál liszt
4 evőkanál vörösborecet – Szerintem 2 evőkanál elegendő! – Ízlés dolga.
2,5 dl száraz vörösbor – Ne az alsó polcról! De Neked Atus ezt nem is kell mondanom, hiszen erről is mennyit beszéltünk! Az alapanyagok minőségének fontosságáról! És hát a vörösbor is alapanyag.
3,5-4 dl húsleves / tyúkhúsleves-kockából is jó /
– Atus! Ebben is egyetértettünk! A lefagyasztott alaplé. Az az igazi. Hely és hűtő kérdése.
2 babérlevél, 2 szegfűszeg – Én a szegfűszegek számát 4-re emeltem.
2 evőkanál reszelt keserű csokoládé – Ez készen is kapható, de magunk is elkészíthetjük, nem nagy kunszt. Szerintem a mártás 2 és fél, 3 evőkanál csokit is elbír. A kóstolás sokat segít!
fél csomó petrezselyem – Hol rakok bele, hol nem.
Erős Pista – Ízlés szerint.
A húst hideg vízzel leöblítjük, leitatjuk róla a nedvességet, daraboljuk, majd sóval, borssal bedörzsöljük. Fél órát állni hagyjuk.
A hagymát és a fokhagymát meghámozzuk, a hagymát kockára, a fokhagymát vékony szeletekre vágjuk vagy áttörjük. A sárgarépát felkockázzuk.
Serpenyőben felforrósítjuk az olajat, és a húsdarabok mindkét oldalát megpirítjuk. Pirosra!
Hozzáadjuk a zöldséget, és rövid ideig együtt pirítjuk, majd meghintjük a liszttel, és elkeverjük. Az ecettel, borral és a húslevessel felengedjük, és lassan felfőzzük. Beletesszük a babérlevelet, szegfűszeget, az Erős Pistát, és lefedve addig pároljuk a húst, míg meg nem puhul. Akkor kivesszük a mártásból, és melegre tesszük.
A reszelt csokoládét belekeverjük a mártásba, és felolvasztjuk.
A petrezselymet megmossuk, finomra aprítjuk. A húst visszatesszük a mártásba, és petrezselyemmel meghintve tálaljuk.
A köret tetszőleges, de a burgonyakrokett nem okozhat csalódást.
Atus! Te eheted tésztával is!
Isten Veled!
/Csankó Zoltán/
