Százmilliárdos biznisz lesz az üdülési kártya
Egyetlen tollvonással megszünteti a kormány az üdülési csekkből az utóbbi egy évtizedben virágzó bizniszt építő Magyar Nemzeti Üdülési Alapítványt, hogy a busás haszonnal járó üzletet saját érdekkörébe csatornázza. Százmilliárd forintos kártyabiznisszel vigasztalódhat a különadóval sújtott bankszféra, pontosabban valamelyik jelentős lobbierővel bíró pénzintézet. Nagyjából ekkora forgalommal kecsegtet ugyanis az üdülési csekket várhatóan már a jövő évtől felváltó, a főként a hazai fürdőkben, panziókban és szállodákban különféle szolgáltatásokra jogosító, úgynevezett Széchenyi rekreációs kártya.
Legalábbis akkor, ha az – mint a bevezetését szorgalmazó turisztikai vállalkozások remélik – szja-mentes lesz, sőt a munkáltatók a társaságiadó-alapjukból levonhatják a dolgozóiknak ily módon adott üdülési támogatás egy részét. A zsíros haszonnal járó üzletet a HVG információi szerint legvalószínűbben a szociáliskártya-üzletet is megkaparintani kívánó OTP Bank viheti el (HVG, 2010. április 3.). A turisztikai szakmában – már csak az új plasztik fantázianevéből kiindulva is – esélyes indulóként emlegetik még a jobboldali médiabirodalmat kiépítő Töröcskei István frissen Helikonról Széchenyire átkeresztelt bankját és a kisvállalkozók Széchenyi-hitelkártyája fölött őrködő Demján Sándor nagyvállalkozó érdekeltségeit is.
Papíralapú, nyomtatási költsége van, sérülékeny és könnyű visszaélni vele – így summázta a csekk leváltásának szükségességét Bánki Erik, a parlament sport- és turisztikai bizottságának fideszes elnöke múlt heti médiaszereplései során. (A képviselőt, akit az OTP- és MLSZ-vezér Csányi Sándor jelölése nyomán pár hete beválasztottak a labdarúgó-szövetség elnökségébe is, lapzártánkig nem sikerült elérnünk.) Ennél kissé mélyebbre nyúlnak a kártyásítás indítékai: a kormány elsősorban a szakszervezeteket szeretné kifúrni a jól fialó üdülésicsekk-bizniszből, arra hivatkozva, hogy azok az üdülővagyonukat az utóbbi két évtizedben elherdálták. A kiszorítást – a választások óta jól bevált módszerrel – egyetlen huszárvágással abszolválják, törvényi felhatalmazással megszüntetik az üdülési csekket gondozó Magyar Nemzeti Üdülési Alapítványt (MNÜA).
A múlt csütörtökön a parlamentben elfogadott gazdasági és pénzügyi salátatörvény legutolsó paragrafusa szerint nonprofit gazdasági társasággá alakítják az olyan alapítványokat, amelyekben akár csak részben az állam is alapító. Az új társaságban a jogszabály erejénél fogva az állami alapító kerül többségi tulajdonba, így az MNÜA-t jelenleg felerészt felügyelő szakszervezeteknek lényegében nem lesz beleszólásuk korábbi vagyonuk sorsának alakításába.
Nem bizonyult jó tulajdonosnak az üdülési alapítvány – állapította meg már 2001-ben az Állami Számvevőszék, és erre most ismét előszeretettel hivatkoznak a fideszes képviselők. Már az első Orbán-kormány is azt hajtogatta, hogy az egykori óriási szakszervezeti vagyon másfél évtized alatt magánkézbe, mégpedig a szocialista kötődésűként elkönyvelt nagyvállalkozó Leisztinger Tamás érdekeltségébe került (lásd ábránkat). Amikor ugyanis a Szakszervezetek Országos Tanácsa (SZOT) megszűnt, feladatait és vagyonát a szakszervezeti konföderációk örökölték. Az Antall-kormány a hat szakszervezeti szövetséggel karöltve 1992-ben létrehozta az MNÜA-t a 365 egykori SZOT-üdülő kezelése és a munkavállalók üdültetése céljából. (A kormány azért kapott társgazda szerepet az alapítványban, mert a szakszervezeti üdülők jó része állami telken épült.) Az üdülővagyon könyv szerinti értékét mindössze 4 milliárd forinton rögzítették, ám annak valódi értékét maguk a szakszervezetek is 25 milliárdra becsülték, a számvevőszék pedig később 12 milliárdra taksálta.
Az alapítvány a vagyonátadás ellenére azonban elegendő forgóalap-feltöltés nélkül nem tudott megfelelően működni. A szakszervezeti üdülőként üzemeltetett szállodák többsége meglehetősen lepukkant állapotban volt, így jó részüket piacra dobták. Néhány értékesebbet viszont átadtak a vagyonkezelési céllal létrehozott Hunguest Vagyonkezelő Zrt.-nek, amely apportálta azokat – az ÁSZ-jelentés szerint 2,5 milliárd forint értékben – a Leisztinger-féle Arago Zrt.-vel közösen gründolt Hunguest Hotels Zrt.-be. „A vagyon átadásával a szakszervezetek sem értettek teljesen egyet” – hárította el a felelősséget Gaskó István, a Liga Szakszervezetek elnöke. Azóta az alapítvány vagyonát 18 milliárd forint körülire saccolják a tulajdonosok – beleszámolva olyan, a közelmúltban megújult Hunguest-hotelek rájuk jutó értékét is, mint a szegedi Hotel Forrás, a lillafüredi Hotel Palota vagy a Mátrában a Grandhotel Galya. A ingatlanapportért cserébe szerzett 48 százalékos elsőbbségi pakettjéért mindössze évi 350 millió forint osztalékot kap az alapítvány. „Egyéb osztalékot az utóbbi évtizedben nem fizettünk, a forrásaink mind elmennek a szállodafejlesztésekre” – magyarázta a Hunguest Hotels Zrt. preferenciáit a HVG-nek Hülvely István vezérigazgató.
Az 1998-ban elindított üdülésicsekk-üzlet viszont mostanában már évi 40-50 milliárd forint körüli bevételt hozott az alapítványnak. A korábban adómentes, ez évtől viszont 25 százalékos szja-val terhelt béren kívüli juttatási forma felhasználási köre az utóbbi években jócskán bővült: ma már akár internet-előfizetésnél, bringóhintó-kölcsönzésnél, sőt lézeres szőrtelenítésnél is elfogadják. „A szakszervezetek által delegált kurátorok rendszerint tiltakoztak e barokkos túlzás ellen, ám a különböző lobbiérdekek nyomán megállíthatatlanná vált a bővítés” – jelezte a HVG-nek a kuratóriumi erőviszonyokat Pataky Péter, a Magyar Szakszervezetek Országos Szövetségének (MSZOSZ) elnöke.
A nehéz körülmények között élők kedvezményes üdültetésére – eredeti céljának megfelelően – az alapítvány a 3–7 százalék közti kezelési díjjal lebonyolított csekkforgalmazásból származó nyereségét költi. Így a havi 80 ezer forintnál kevesebb jövedelemből élő nyugdíjasok, a fogyatékkal élők, a legalább két gyermeket nevelő és 130 ezer forintnál kisebb bruttó keresetű munkavállalók, valamint a szakiskolai tanulók juthatnak pályázat útján kedvezményesen üdülési csekkhez – az utóbbi években nagyjából 60-70 ezren. Igaz, idén mindössze 3,2 milliárd forintot, azaz a nyereségnek csak körülbelül a felét szánta az alapítvány e célra. „Arra számítottunk, hogy a csekk megadóztatása miatt visszaesik a forgalma, így a következő évekre is tartalékoltunk fedezetet a szociális támogatásra” – indokolták a visszafogottságot a szakszervezetek. Ráadásul a szociális juttatáshoz 20-30 százalékos önrész szükséges, így a rászorulók gyakran nem saját pihenésükre fordítják az üdülési csekkeket, hanem – teljesen szabálytalanul – feketén, olcsóbban továbbadják.
A HVG információi szerint mégsem elsősorban a rekreáció effajta, éveken át vitatott mértékű és értelmű szociális támogatását, inkább az alapítvány baloldali médiakötődését nézte rossz szemmel a Fidesz már a választások előtt is. A Kiss Péter volt kancelláriaminiszter tanácsadójaként és bizalmi embereként is ismert Karácsony Mihály elnökölte kuratórium még tavaly decemberben eldöntötte ugyanis, hogy az üdülési csekk és a hazai turizmus népszerűsítése végett 1 milliárd forintot fizet a baloldali elkötelezettségű ATV-nek. Ezért az összegért napi négyórányi tematikus műsort készít a csatorna – a megállapodás szerint egy éven át.
A jobboldali médiát módszeresen erősítő Fidesz számára az volt az utolsó csepp a pohárban, amikor kora tavasszal kiderült, hogy az MNÜA 4 milliárd forintot tervez fordítani saját televíziós csatorna létrehozására – a hivatalos verzió szerint a belföldi turizmus népszerűsítésére, ám rossz nyelvek szerint baloldali hírtévé megalapozására. „Azt gondoltuk, érdemes beszállni olyan tévécsatorna létrehozásába, ahol lesz fórumunk, ahol a szakszervezet-ellenes kormánnyal szemben megnyilvánulhatunk” – vallott a HVG-nek az érdekképviseletek titkos ambíciójáról az egyik vezető. A jobboldal a kormányváltás után ezt a kísérletet csírájában igyekezett elfojtani.
„A különböző üzleti érdekek itt összeérhettek” – mondta a HVG-nek Pataky. A HVG információi szerint a gyógyfürdő- és szállodalobbi már májusban elkápráztatta az új plasztikkártya ötletével a 2001-ben a Széchenyi-terv keretében a hazai fürdőfejlesztések első hullámát elindító Matolcsy Györgyöt. A második Orbán-kormány nemzetgazdasági minisztere egy bizottsági ülésen rögvest „Európa szanatóriumaként” vizionálta
Magyarországot 2015-re, majd az általa jegyzett salátatörvényben foganatosította abbéli szándékát, hogy az alapítvány nagyjából 50 milliárd forintos forgalma mellett közvetetten az egykori szakszervezeti üdülővagyon ismét állami kézbe, a béren kívüli juttatásból eredő haszon pedig a kormány hatókörébe kerüljön. A szakszervezetek első körben a köztársasági elnökhöz fordulnak, hogy ne írja alá az alapítvány megszüntetéséről szóló javaslatot, mert szerintük igencsak aggályos a vagyonátadás. „Az alapítvány soha egyetlen fillér közpénzt sem kapott, és az államnak a polgárjogi viszonyokban semmilyen többletjoga nem lehet a többi tulajdonoshoz képest” – hangoztatják a szakszervezetek, ám illúzióik nincsenek a magát a törvényhozás motorjának tekintő új államfő hozzáállásával kapcsolatban.
G. Tóth Ilda
(Heti Világ Gazdaság)
