Az utóbbi három-négy évben megnyílt szállodák mindegyike komoly anyagi nehézséggel küzdhet a 20-25 százalékkal csökkenő árbevétel miatt, vagyis a szállodai csődhullám, illetve ennek a veszélye számos szállodát érinthet – mondta a Napi Gazdaságnak Galla Gábor, a Tourconsult Kft. ügyvezető igazgatója.
Az olcsó hitel idején túlfinanszírozott (15-20 százalékos önerővel felépült) hoteleknek a profi üzemeltetéssel elérhető hatékonyságnövelés, de elsősorban a tulajdonos más üzleteiből származó tőkebevonás lehet a kiút – mondja a szakember. Hozzáteszi, elfogadott szállodaipari nézet szerint egy hotelt hosszú távon csak a harmadik tulajdonosa képes működtetni, mert az az első, aki felépítette, csődbe megy, a második a finanszírozó bank, amelyik minél előbb igyekszik megszabadulni a számára kellemetlen tehertől, majd a harmadikként megjelenő új befektető, profi üzemeltetővel képes kihozni a maximumot a jutányosan megszerzett szállodából.
Galla szerint a bajban lévők helyzetét a túlfinanszírozás – az egészséges hitel-önerő arány 60-40 százalék – mellett más tényezők is nehezítették; a csökkenő vendégszám miatt kialakult árverseny, a forint árfolyamának gyengülése, amely az euróban felvett hitelek visszafizetését drágítja, a szakmai hozzáértés hiánya és a piaci bevezetés idejének rövidsége. Ráadásul ezek a szállodák nagyon drágán épültek. A bedőlt hotelek kilátásai sem túl rózsásak, mert egyelőre nagy a különbség az érdeklődő vevők és az eladók árelvárásai között – mutat rá Galla, aki az értékek közeledését 2011-2012-re várja. Hozzátette, az új projektek lelassulása mind a bankoknak, mind a fejlesztőknek létérdekük, mert a jelenlegi piacon egy-két jól felépített projekttől eltekintve életveszélyes vállalkozás a szállodanyitás.
Gomola Marius, a Horwath HTL Hungary & Russia ügyvezető igazgatója a csődhullám okai között szintén kiemelte a túlfinanszírozást. A szakember szerint van olyan hotel, amelyik 120-130 százalékon finanszírozott a jelenlegi értékeket figyelembe véve. Arra is rámutatott, hogy a vendégek elmaradása az elavult turisztikai infrastruktúra, az elmaradt városfejlesztés, a gyenge, versenyképtelen városmarketing és az unalmas városimázs eredménye is.
A régió látványos gazdasági fellendülésében Magyarország gyengén szerepelt, így a turisták száma már a válságot megelőzően kevésbé dinamikusan nőtt az ideálisnál. Mindez azzal párosult, hogy a hotelfejlesztési boomban döntően az idegenforgalomhoz nem értő vállalkozók vettek részt. A válság kitörésekor a bankok jó egy évig türelemmel viselték a partnerek törlesztési nehézségeit, de ez leginkább annak köszönhető, hogy az anyabankok a hazai soraikat rendezték. Idén azonban vége a türelemnek – hangsúlyozza Gomola, vagyis a már bedőlt hoteleken kívül megindulhat a tulajdoncserével járó hullám.
A szakemberek helyett vállalkozók által üzemeltetett hotelek ráadásul nem működnek hatékonyan, nem produkálják saját kategóriájukon belül sem az elvárt minőséget, ez szintén a bukás egyik oka. Úgy véli, a megoldás csak az előremenekülés lehet, a banki türelem, csökkentett törlesztés mellett a tulajdonosoknak – ha meg akarják tartani a szállodát – el kell fogadniuk, hogy akár évekig tulajdonképpen a banki törlesztést végzik, annak érdekében, hogy a jövőben realizálhassák beruházásaik és munkájuk értékét.
A nem túlfinanszírozott hoteleknek nagyobb az esélyük a túlélésre, de emellett is kulcskérdés a tökéletes működés, hogy a profi üzemeltetés, költséghatékony működés, eredményes marketing és értékesítés kifogástalan szolgáltatásokkal párosuljon, s mindez egy megfelelően specifikált szállodában, amelyik a túlkínálatban is kiemelkedhet a tömegből. Gomola kifejtette, a folyamat eredményeként tőkeerős tulajdonosok és finanszírozók, valamint profi üzemeltetők megjelenése várható a nemzetközi szállodaiparhoz hasonlóan. Úgy látja, a hitelek felmondása kevésbé veszélyezteti a fővárosi, illetve a vidéki gyógy- és wellness-hoteleket, mint a többieket. Az új fejlesztésekkel kapcsolatban megjegyezte, azok csúsztatása a piaci helyzet miatt egyaránt érdeke a fejlesztőnek és a finanszírozóknak.
