nem értek a focihoz, nagyon ritkán nézek meccset, nem vagyok tisztában az eredményekkel, erőviszonyokkal. Tudom ez rossz, sokkal jobb lenne tájékozottabbnak lenni, netán időnként meccsre járni, mert a szóbeszéd alapján ma már kevésbé a tenisz, mint a futballpályákon dőlnek el a dolgok.
A múlt héten, a tévén való szörfözés közben a német ZDF-re kapcsoltam, ahol élő adásban közvetítették a Bayern München hármas sikerét.
Ott állt a győztes csapat a városháza erkélyén, lent százezer szurkoló éltette őket, önfeledten ünnepeltek.
Az előénekes a csapat egyik – valószínűleg afrikai származású játékosa volt. De a névsort látván, feltűnt, hogy a csapat fele nem volt német.
A játékostársak ölelgették egymást, függetlenül attól, hogy ki honnan érkezett, százezrek éljeneztek.
Nekem ez a kép maradt meg. Ez mutatja meg egy csapat, egy közösség, egy szurkoló gárda nagyságát.
S majdnem elfelejtettem, hogy ha mégis meccset nézek, akkor számomra mi a vonzó benne: az, hogy a focit jobb és bal lábbal egyaránt játsszák.
Murányi Péter
