Ha szilva, akkor Szatmárcseke, ha pedig Szatmárcseke, akkor Aranka néni, az ő szilvalekvárja ugyanis országszerte nagy kedvenc. Aranka néni és családja közel húsz éve kavarja a lekvárt, amibe a híres „nemtudom szilván” kívül nem tesz mást. – Állítólag egyszer erre járt egy néni és megkérdezte az egyik falusit, milyen fajta szilva ez az apró szemű, nem magvaváló gyümölcs. A válasz „nem tudom” volt és így ragadt rá a jelző a szilvára – kezdi a legendával Aranka néni, amíg a férfiak összeszerelik az üstben rotyogó cibere keveréséhez használatos, hagyományos eszközöket.
Mint azt később megtudjuk, a cibere a lekvár igazi alapanyaga, a passzírozás előtti gyümölcsmassza, ami tartalmazza még a magokat és a szilva héját, nagyjából három üst ciberéből lesz végül egy üstnyi lekvár. – A szilvánk is bio, az eszközeink is tradicionálisak, de hát nem is olyan lesz a végtermék, mint amit az ember a multik polcairól leemel.
Járt itt egy forgatócsoport az egyik tévétől is – veszi át a szót Aranka néni férje, Feri bácsi – nem tudták elképzelni miért ilyen intenzív az illat, ami árad. A titok abban rejlik, hogy a szilvának a fán kell megérnie, de a somot, epret és birset is megvárjuk, amíg a szárán készül el – mondja. A „nemtudom” szilvát permetezni sem kell és ártereken is megérik, sőt, ez a legmagasabb cukortartalmú szilva, így nem csoda ha kiváló alapanyaga a lekvárnak. Főleg a szatmárcsekeinek.
Somló Samu, Szon.hu
