Lecsó – ahogyan mi szeretjük

A nyár kihagyhatatlan, klasszikus – alapvetÅ‘en 4 alapanyagra épülÅ‘ – fogása a lecsó. Számtalan variációja létezik, ezért igazából nem is beszélhetünk tökéletes lecsóreceptrÅ‘l. Illetve mégis: a tökéletes lecsó az, amit mi magunk, ízlésünknek megfelelÅ‘en készítünk.

A lecsófőzés, illetve a főzés nagyszerűsége kreativitásunkban rejlik. Lecsónkat főzhetjük lábosban, bográcsban, megbolondíthatjuk kolbásszal, virslivel, vagy akár mindkettővel. Ehetjük belefőzött tojással, rizzsel, tarhonyával. Ki-ki ízlése szerint. Készítése egyszerű, időigénye minimális.

Nézzük, hogyan készül az általunk kedvelt, bográcsban készülő lecsó (ez most a gyerekbarát verzió, tehát semmi csípős paprika):

Tepsivajazás helyett válasszunk egy profi tűzmestert, aki a bogrács alá valót biztosítja…! 🙂

Minimálisan 2 kg lecsópaprikából főzöm, amihez körülbelül 40-50 dkg paradicsomot használok fel. Szabadföldi zöldségeket vásároljunk, mert a vízízű melegházi tesókból nehéz a jó ízt kicsalogatni magas víztartalmuk miatt. Ami a hagyma mennyiségét illeti, én mindig rengeteget használok. Egyrészt biztosítja a még jobb ízhatást, másrészt gondoskodik a lecsónk tunkolható sűrűségéről.

Soha nem használok olajat – mint ahogy a magyaros ételek alapja sem lehet más, csak szalonnazsír, olykor kacsazsír -, jelen esetben kolozsvári szalonnát olvasztok zsírjára. Miután szeretem a házi füstölt kolbászt, így az olvadozó kolozsvári zsírján megfuttatom a kolbászkarikákat is. Vigyázat, a kolbász is enged magából zsiradékot, így a szalonna és a kolbász adja közösen az apróra vágott vöröshagymánk „zsírszegény” alapját.Ebben a fűszeres zsíradékban párolom a vöröshagymát (kolbászt nem veszem ki), s pirítok rajta kÅ‘mozsárban összetört köménymagot – csak az íze kedvéért. Mikor a vöröshagymánk szép világos színű lesz, fokozatosan pakolom hozzá a felkarikázott paprikát. Ahogy a paprika összeesik, vizet enged magából, hozzáteszem a negyedelt paradicsomokat (héját nem szoktam lehúzni). 

„Vizet SOHA, semmi szín alatt nem teszünk a lecsóhoz!” – mondta mindig Anyám. Ez olyan szigorúan belém vésÅ‘dött, hogy kezdÅ‘ kukta koromban, mikor még a paprikát is rosszul választottam ki, s az nem engedett szinte semmi levet magából, inkább a kukába dobtam a lábos tartalmát, semmint hogy megmentsem egy kis vízzel….  🙂

No, az elsÅ‘ közös paprika-paradicsom rottyantás után leveszem a bográcsot a hÅ‘forrásról, s kapja a fűszereket: házi fűszerpaprika, frissen Å‘rölt bors, csemege piros arany, kevés só (piros arany tartalmaz sót). Jól elkeverem, s visszateszem a tűzre. MielÅ‘tt a paradicsom végképp össze nem esik, frankfurti vagy bécsi virslit karikázok bele – Lányaim kedvéért. Mi tojással szeretjük, így a virsli után pár perccel felverek 1-2 tojást (nagyságtól függÅ‘en) és készre fÅ‘zöm a lecsót.

Egészséges konyha ide-oda, én friss, puha fehér vagy félbarna kenyeret kínálok hozzá. No, meg egy jó pofa HIDEG sört!