A nyár kihagyhatatlan, klasszikus – alapvetően 4 alapanyagra épülő – fogása a lecsó. Számtalan variációja létezik, ezért igazából nem is beszélhetünk tökéletes lecsóreceptről. Illetve mégis: a tökéletes lecsó az, amit mi magunk, ízlésünknek megfelelően készítünk.
A lecsófőzés, illetve a főzés nagyszerűsége kreativitásunkban rejlik. Lecsónkat főzhetjük lábosban, bográcsban, megbolondíthatjuk kolbásszal, virslivel, vagy akár mindkettővel. Ehetjük belefőzött tojással, rizzsel, tarhonyával. Ki-ki ízlése szerint. Készítése egyszerű, időigénye minimális.
Nézzük, hogyan készül az általunk kedvelt, bográcsban készülő lecsó (ez most a gyerekbarát verzió, tehát semmi csípős paprika):
Tepsivajazás helyett válasszunk egy profi tűzmestert, aki a bogrács alá valót biztosítja…! 🙂
Minimálisan 2 kg lecsópaprikából főzöm, amihez körülbelül 40-50 dkg paradicsomot használok fel. Szabadföldi zöldségeket vásároljunk, mert a vízízű melegházi tesókból nehéz a jó ízt kicsalogatni magas víztartalmuk miatt. Ami a hagyma mennyiségét illeti, én mindig rengeteget használok. Egyrészt biztosítja a még jobb ízhatást, másrészt gondoskodik a lecsónk tunkolható sűrűségéről.
Soha nem használok olajat – mint ahogy a magyaros ételek alapja sem lehet más, csak szalonnazsír, olykor kacsazsír -, jelen esetben kolozsvári szalonnát olvasztok zsírjára. Miután szeretem a házi füstölt kolbászt, így az olvadozó kolozsvári zsírján megfuttatom a kolbászkarikákat is. Vigyázat, a kolbász is enged magából zsiradékot, így a szalonna és a kolbász adja közösen az apróra vágott vöröshagymánk “zsírszegény” alapját.Ebben a fűszeres zsíradékban párolom a vöröshagymát (kolbászt nem veszem ki), s pirítok rajta kőmozsárban összetört köménymagot – csak az íze kedvéért. Mikor a vöröshagymánk szép világos színű lesz, fokozatosan pakolom hozzá a felkarikázott paprikát. Ahogy a paprika összeesik, vizet enged magából, hozzáteszem a negyedelt paradicsomokat (héját nem szoktam lehúzni).
“Vizet SOHA, semmi szín alatt nem teszünk a lecsóhoz!” – mondta mindig Anyám. Ez olyan szigorúan belém vésődött, hogy kezdő kukta koromban, mikor még a paprikát is rosszul választottam ki, s az nem engedett szinte semmi levet magából, inkább a kukába dobtam a lábos tartalmát, semmint hogy megmentsem egy kis vízzel…. 🙂
No, az első közös paprika-paradicsom rottyantás után leveszem a bográcsot a hőforrásról, s kapja a fűszereket: házi fűszerpaprika, frissen őrölt bors, csemege piros arany, kevés só (piros arany tartalmaz sót). Jól elkeverem, s visszateszem a tűzre. Mielőtt a paradicsom végképp össze nem esik, frankfurti vagy bécsi virslit karikázok bele – Lányaim kedvéért. Mi tojással szeretjük, így a virsli után pár perccel felverek 1-2 tojást (nagyságtól függően) és készre főzöm a lecsót.
Egészséges konyha ide-oda, én friss, puha fehér vagy félbarna kenyeret kínálok hozzá. No, meg egy jó pofa HIDEG sört!
