hogy velem együtt örül a szakma, hogy megválasztották az első Michelin csillagos magyar éttermet – még hozzá pártatlan zsűri.
Annak is örülök, hogy három budapesti éttermet Michelin Bib Gourmand címmel minősítettek.
Valóban kezd beérni a magyar gasztronómiáért tett utolsó évek erőfeszítése.
Nem ünneprontóként, de elgondolkoztam.
A kitüntetett Costes étterem tulajdonosa valójában csak néhány éve dolgozik a szakmában, de ez így nem is igaz, hiszen egy művész emberről van szó, aki szinte kedvtelésből vágott bele az étterem nyitásba.
És íme, az eredmény.
Innen messzire vezetnek a gondolatok. Hol találkozik a megszállottság, az elhivatottság – de leginkább a szaktudás.
A kitüntetett étterem előző konyhafőnöke portugál volt, a jelenlegi argentin.
Tudom mára nemzetközivé lett a világ, de akkor kié a csillag? Miénk magyaroké?
Most mindenki azt mondja, hogy ez a rangos cím újabb vendégeket csalogat Magyarországra.
Szinte a díj elnyerésének napján egy külföldi partnerem az Utazás kiállítás kapujánál beszállt egy taxiba és a Vígszínház melletti NH hotelhoz ment.
Kiszálláskor kilencezer forintot kért a sofőr.
Hiába mondta az utas, hogy ugyanezért az útért kifelé 3200 forintot fizetett. Előtte való nap 3100-at.
S valószínűleg nem ez volt az egyetlen eset az Utazás kiállítás alatt, ahol azok ültek be a taxiba, akik hazánkat szeretnék „eladni”.
De senkit ne csapjanak be. Senkinek ne jusson eszébe zsiványkodni.
Van egy érzésem.
A zsiványság Michelin csillagára nem kellett volna ilyen sokáig várni.
Murányi Péter
