jó ideje figyelem a különböző televízió csatornákon folyó főzővetélkedőket és talán nem véletlen, hogy ilyen nagy sikere van – akár itthon, akár a külföldi csatornákon.
Mi lehet a siker oka?
Az ötlet zseniális. Állítólag van egy felmérés, hogy bármilyen társasági összejövetelnél a beszélgetés huszadik perce után már az ételekről beszélgetnek, világhírű sztárok és politikusok is recepteket cserélnek, vacsora és ebéd emlékeket idéznek fel.
És el kell, hogy áruljam, hogy ezekből a vacsoracsatákból tanulni is lehet. Olyan háziasszonyi és „háziúri” ötletekkel találkozunk, amelyből még a szakácsok is tanulhatnak.
Lehet, hogy a tálalás és a bírálat nem éri el a Bocuse d’Or színvonalát, de a lényeg az, hogy az étkezés – és ez most nem erős kifejezés – társadalmi kérdés.
Ép ezért nagy a felelősége mindenkinek, aki „fakanalat” vesz a kezébe, hiszen – talán nem is gondolják végig – a gasztronómia kultúra kialakításában már a bölcsődei „főző néninek” is szerepe van, majd mehetünk végig a menzák egész során.
Ez pedig több mint egy vacsoracsata.
Talán nem véletlen, hogy Jamie Oliver nyakába vette Angliát és meg akarja reformálni az iskolai étkezést, de ugyanezt teszi nálunk Buday Péter.
Lehet a kereskedelmi televíziók színvonalát szidni, de most mégis úgy gondolom, hogy jó szolgálatot tesznek, mert az étkezésünk milyensége hozzá tartozik az életünk minőségéhez.
Murányi Péter
