Laptársunk a Világszám munkatársa ott járt a Pilvaxban, ahol az ünnep hetén 12 fogásos menüt kínáltak 1848 forintért. Az alábbiakban az ő tapasztalatait adjuk közre.
Petőfi a történelmi Magyarországon mindenhol járt és mindent megkóstolt, amire meghívták. De mit evett március 15-én? Anyja tyúkját nem csupán akkor kedvelte a derék Sándor, amikor az udvarban kapirgált, hanem akkor is, amikor a lábasba került. Petőfi a tyúkhúsleves mellé túrós csuszát falatozott.
A Pilvax március 15. tiszteletére 12 fogásos menüt kínált a betérőknek. Az alapötlet remek, kár, hogy a megvalósítás nem sikerült tökéletesre, de jövőre majd lehet javítani. Íme, a tapasztalataink:
1. A 12 fogás igazából a köretet, mindent tartalmazva 12, ami nem baj, mert így is olcsó. Egy főnek cca. 2400 forint körüli volt a számlánk. Inkább fizettem volna többet, picit jobbért.
2. A Pilvax egy picit szerepzavaros, elhelyezkedése okán. A külföldi vendégek járnak ugyanis ide, nekik meg nem mond semmit a név. Mellette azért jönnek a magyarok is, de dizájnos modern és klasszikus antik keveredése picit fura.
3., A személyzet végtelenül kedves. A kiszolgálás gyors.
4. Hiányzik azonban az ünnepi ötlet. Farmer és tornacipő mellett öltözhettek volna huszárnak, lehetne egyedi a ruhájuk. Ha már Pilvax. Kis költség, de nagyon hálás dolog.
5. A 12 pontos menü leírása mellé hiányzott a pátosz. Vagyis a pincér érdekes megjegyzése Jókai szokásairól, leírás arról, mi alapján választották ezeket a fogásokat stb. Javasolok egy tanulmányutat a Náncsi nénibe. Ott is egyszer csinálták meg, azóta működik.
6. Az előétel „vidéki muníció nyárson városi forradalmárok részére”, vagyis szalámi, szalonna, hagyma, tyúkhús („Petőfi kedvenc szárnyasa”), mellé lekvár. Finom, az adagok ugyanakkor nem voltak egyformák.
7. A főétel „zöld pörkölt honleány módra”. A pörkölt nem zöld, a megfogalmazás picit pontatlan, a franciák kerge raguja és a burgonyagolyóbis is sántít. Tudom, hogy nem kell didaktikusnak lenni, de tán lehetett volna jobban fogalmazni, úgy, hogy a poén is megmaradjon. A pörkölt közepes.
8. Az előételhez pálinka, a főételhez bor jár.
9. A most vagy soha főrész után tényleg poén a kérdés: rabok legyünk vagy szabadok? Jönnek ugyanis a desszertek. Minisomlói és gyümölcskenyér, úri murinak nevezve. A somlói finom, a gyümölcskenyér közepes.
10. Nyugodt fekete, ez is benne van az árban.
11. A végére egy kedves ötlet: húsos batyu, zacskóban, legyen mit a frontra vinni. Ezt tovább is fejleszthették volna tán, egy aranyos kis batyu szebb lett volna.
12. Összességében csak annyit, hogy a Pilvaxban benne van az, ami Buenos Airesben a Tortoni Cafét olyan híressé tette, hogy órákat kell várniuk a vendégeknek, hogy bejuthassanak. Csak fejleszteni kell még az ötleteket, és ez nem is feltétlenül pénz kérdése.
Az ételek kapcsán még csak annyit, hogy Jókai Mórnak tényleg a kedvence volt a nagy szemű babból és füstölt malackörömből készült leves. Desszertként imádta a jégbe hűtött rumos dinnyét tejszínhabbal. Kossuth Lajos igazi magyarként gyakran falatozott sült kolbászt, de szerette a pozsonyi kiflit is. Deák Ferenc a sült csirkét szerette, Széchenyi István pedig a bécsi szeletet. A legnagyobb magyar desszertként gyakran fogyasztott fagyos nyalatot, azaz fagyit, kis mézzel megbolondítva.
