Most jelent meg Mautner Zsófi szakácskönyve. Remek – mondja erre ön, és továbblapoz. De ha azt Ãrom: Chili & VanÃlia elsÅ‘ könyvét adják ki, a gasztrobloggerét, akirÅ‘l még a legvitriolosabb újságÃrók is párás szemmel nyilatkoznak, talán más a helyzet. Mautner Zsófival a hazai gasztrokultúráról is beszélgettünk, amelyben szerinte jövÅ‘re áttörés várható.
- MegrendelhetÅ‘: Mautner Zsófia: Chili & VanÃlia szakácskönyv
– Az elsÅ‘ gasztroblog, amelyet érdemes olvasni – Ãrták sokan a Chili & VanÃliáról. Mi kell a blogindÃtáshoz? Fél kiló nyers exhibicionizmus?
– Amikor az ember már nem akarja rázúdÃtani a hobbijának legapróbb részleteit a barátaira, és még az Ãrás is örömöt szerez neki, akkor, mondjuk, blogot indÃt, mint én 2005-ben. Az önmegvalósÃtás nem volt célom. Aztán egy ismerÅ‘söm beajánlott a Magyar Narancshoz, ahol minden héten megjelenik egy cikkem. InnentÅ‘l az egyik munka már hozta a másikat.
– Elámultak a szerettei, amikor a brüsszeli, EU-s állását feladta, és a kulináriáért hazaköltözött?
– Csodálkoztak, de azért ez jól átgondolt döntés volt. Mikor egyre több felkérés jött nÅ‘i újságoktól, a Diningguide.hu online étteremkalauz fÅ‘szerkesztÅ‘jének hÃvtak, majd tévés műsorok tanácsadójának, versenyek zsűritagjának, az már elég indoknak tűnt a hazaköltözéshez.
– Nem a hagyományos magyar konyháról, az Újházi-tyúkhúsleves zamatáról és a szilvás gombóc morzsájáról Ãr a legszÃvesebben, hanem pofonegyszerű különlegességekrÅ‘l. A Diningguide-on meg a csúcsgasztronómiát, a fúziós konyhát hirdeti. Nehezen fogadta be a szakma, úgy, hogy nincs idevágó végzettsége?
– MeglepÅ‘ módon, nem. Jóban lettem sok séffel, bejártam az ország legjobb éttermeit, sokat utazom külföldre, tehát viszonylag képben vagyok. És kutatok a fiatal, tehetséges profik után, higgye el, sokan vannak!
– Ezt miért nem láthatjuk? A tévés műsorokban csak amatÅ‘röknek szóló fÅ‘zÅ‘s tehetségkutatók futnak. Az egyiknek épp ön a tanácsadója.
– Én már annak is örülök, hogy BÃró Lajos, a Bock Bisztró társtulajdonos séfje látható a képernyÅ‘n. Persze boldog lennék, ha mindenki megismerné  Litauszki Zsoltot vagy Segal Viktort. Ez nem rajtam múlik, mert rengeteget Ãrok róluk. Egyébként úgy tűnik, 2010-ben jön a nagy áttörés Magyarországon.
– Ezt mibÅ‘l gondolja?
– Február végén lesz a Hagyomány és Evolúció cÃmű verseny döntÅ‘je, amelyet a Magyar Gasztronómiai Egyesület szervez, és az új generáció, a külföldi, csúcséttermekben is képzett tehetségesek megmérettetnek. Ezt az elÅ‘zsűriben megtapasztaltam. A döntÅ‘ grémiumába pedig csupa Michelin-csillagos francia és német séfet nyertünk meg.
– Annyira fontos ez a Michelin-csillag? MinÅ‘sÃt minket, hogy egyetlen éttermünknek sincs?
– Ez egy komoly szakmai elismerés, és valóban nincs még nálunk. De azt ne felejtsük el, hogy az osztrák Gault Millau kalauz 2010-es kiadásába a budapestiek is bekerültek. Két sapkát érdemelt a Babel és a Fausto’s; ezek nagyjából egy csillagot érnének. Az idén a Michelin Main Cities of Europe kalauz fÅ‘szerkesztÅ‘je, Derek Bulmer azt nyilatkozta nekem: érzékelik az utóbbi öt évben nálunk végbement fejlÅ‘dést. Kifinomultabbak, innovatÃvabbak és kreatÃvabbak lettünk, közel vagyunk az elsÅ‘ csillaghoz. Ezzel együtt tudom, több problémával küzdenek a csúcséttermek is. Nehéz megtalálni az igazán jó minÅ‘ségű alapanyagokat, és az ételek szÃnvonala is hullámzó. De azért nincs okunk panaszra, tényleg kiválóak a séfjeink.
– A hazai csúcsgasztronómia kinek szól? Kevesen engedhetik meg maguknak, hogy fejenként húszezer forintot költsenek egy étkezésre.
– Ezekbe az éttermekbe az itt élÅ‘ külföldiek járnak és azok a gasztronómia iránt nyitott magyarok, akik szÃvesen rászánják a pénzt a jó ételre. És itt nem a táplálkozásról van szó, hanem olyan kulturális élményrÅ‘l, mint a szÃnház vagy egy jó mozi. Sokan kerülik még a közép-drága, de jó minÅ‘ségű helyeket is, mÃg a plázákban pillanatok alatt elvernek ugyanennyit a semmire. Sajnálom, hogy a gasztrokultúra gyerekcipÅ‘ben jár nálunk, mert az étterem a városi társasági élet szerves része. Ez lassan átalakul, tudom, de addig sok mindennek kell megváltoznia a fejekben.
– Azon gondolkodom, ha a receptjei elérhetÅ‘k a neten, minek kell kiadni Å‘ket? A portfólió része?
– Az ember vágyik arra, hogy négy év blogolás után egybegyűjtve, új ötletekkel kiegészÃtve, profi fotókkal egy könyvbe szedje a dolgait. Nem mindenáron akartam ezt a kötetet. Többen megkerestek már az ötlettel, de a feltételem csak most teljesült. Stahl Judit kÃnált olyan konstrukciót, amelyben nem kellett semmiféle kompromisszumot kötnöm.
MegrendelhetÅ‘: Mautner Zsófia: Chili & VanÃlia szakácskönyv
