Valószínűleg nincsenek véletlenek, akár azt is mondhatnám, hogy egyenes út vezetett a Börzsöny egyik kis falujából, Kemencéről Budapestre a Pro Family Utazási Irodába. Persze ez így túl egyszerű, no nálam nem az ördög, hanem a gyermekkori álom megvalósítása rejlik a részletekben.
Imádtam a falut, a természetet, sokszor csatangoltam vadász édesapámmal, de már kiskorom óta tudatosan készültem a sportolói pályafutásra. Futottam, kerékpároztam, síeltem, korcsolyáztam, sőt még karatéztam is. Így kerültem a KSI Sportiskolájába és lettem korosztályos triatlon és duatlon bajnok. Ezután már magától adódott, hogy a Testnevelési Egyetemen tanulok majd tovább. Itt is diplomáztam testnevelő tanári szakon. De hogyan lett az általam is jól ismert sportágak helyett a bowling?
A bowlinggal az egyetem utolsó évében ismerkedtem meg. Egy barátom hívott le egy amatőr versenyre, csak úgy szórakozásból. Azt sem tudtam, hogy milyen játékról van szó, viszont már az első alkalommal elég ügyesen szerepeltem. Sűrűsödtek a látogatások, egyre jobban megtetszett ez a játék, jó volt koncentrálni, hallgatni a golyó és a strike gurítás jellegzetes hangját, nézni a bábuk borulását, megtetszett a pályák hangulata és persze jó volt minden edzés után beszélgetni a barátokkal egy finom gyümölcsturmix vagy koktél mellett. Természetesen az is fontos volt, hogy mindezt munkaidő után tudtam csinálni, hiszen abban az időben nappal az egykori általános iskolámban tanítottam. Délután edzés, hétvégenként versenyek – szóval igazi szerelemmé vált!
És a sok munka és edzés meghozta az eredményeket is.
Idővel tagja lettem egy egyesületnek, majd bekerültem a magyar válogatottba is, 3 év múlva elnyertem az „Év Játékosa” címet, 2004-ben pedig nekem sikerült első magyarként bejutnom a világbajnoki középdöntőbe, s 12. helyen végeztem az AMF Világkupán!
Idő közben a Magyar Bowling Szövetség főtitkára lettem, megismertem a sportutak szervezésének szépségeit és gyötrelmeit: intéztem a hivatalos nevezéseket, szállást foglaltam, repülőjegyet rendeltem, gondoskodtam a transzferről – szóval lassacskán egyszemélyes utazási irodává váltam. Őszintén be kell vallanom, hogy sok segítséget kaptam a Lufthansától úgy szervezésben, mint a felszerelések (speciális golyók) szakszerű szállításában, mert természetesen a versenyzők ragaszkodnak saját felszerelésükhöz.
Lassan-lassan bejártam a fél világot, versenyeztem Dániától Venezuelán át Mexikóig, jártam St. Péterváron, Szingapúrban, Hondurasban és még sorolhatnám.
Nemcsak az utazást, de annak megszervezését is nagyon élveztem, így jött a gondolat, hogy hivatásszerűen is foglalkozhatnék az utazásszervezéssel. Először egy Bulgáriával foglalkozó irodánál helyezkedtem el, majd a Pro Familynél folytattam ezt a munkát. Itt ki- és beutazással egyaránt foglalkozunk. Elsősorban horvát és szlovén nyaralásokat értékesítünk. Nagyon szeretek itt dolgozni, mert mint utazási referens összetett és felelősségteljes munkát végzek. Sokat kellett és kell is tanulnom, de szeretem a kihívásokat és így 2,5 év elteltével mondhatom, hogy nagyon megszerettem ezt a munkát!
A jelenlegi munkahelyemben megtaláltam azt a biztos hátteret és egyensúlyt, amely nagyban hozzájárul a maximális felkészüléshez és a versenyeken való jó szerepléshez!
Pesek Beatrix-bowlingjátékos /folyt.köv./
