évvel ezelőtt – még a papíralapú GSzT idején – írtam egy jegyzetet arról, hogy közvetlenül a budapesti Operaház tövében található, nevében a Monarchiát idéző szállodában valaki állást keresett és a kitöltendő kérdőíven az egyik rovat az illető vallásáról tudakolódott.
A kérdezett felháborodott és többé eszébe sem jutott, hogy oda menjen dolgozni.
A szálloda igazgatónője – aki azóta is ott van és ma már a magyar szállodaipar egyik vezető személyisége -, akkor azt válaszolta, hogy ez az osztrák tulajdonos által használt osztrák, illetve német kérdőív másolata, ettől eltérni nem lehet.
Nem tudom, hogy még mindig használják-e, lehet, hogy már változtattak, de azóta az igazgató hölggyel a kapcsolatom a köszönés szintjén nem jut túl.
Tehát, ha ma már nem így van, akkor kérem egy régi történet meséjének kezelni az eddig leírtakat.
De, … igen … de, lehet, hogy újra és országosan – egyelőre hallgatólagosan – felmerül az igény az állást keresők kérdőívek kérdéseinek bővítésére?
Többek között ezért is elszomorító az, ami a parlamentben történt.
Engedjenek meg két személyes vallomást:
1956 október végén – nyolcadikosok voltunk – Juhász Lali osztálytársam a ferencvárosi Mester és a Páva utca sarkán megvert, mert zsidó vagyok.
A másik: éppen most írok egy színdarabot, „Lutherek, ha találkoznak” címmel, ahol 500 éves idősíkban találkozik Luther Márton és Martin Luther King, beszélgetnek az elmúlt századok történéseiről.
Itt mondja híres beszédében a színesbőrű, amerikai baptista lelkész: „van egy álmom, hogy négy kicsi gyermekem egy napon olyan nemzet tagja lesz, ahol nem bőrszínük, hanem a jellemük alapján ítélik meg őket.”
Mindez 1963-ban történik.
Ma az Amerikai Egyesült Államok elnöke: Barack Obama.
Murányi Péter
