fellángolt a vita, hogy nyitva vagy zárva legyenek-e az üzletek vasárnap.
Szerintem álszent a vita, lévén, hogy a vasárnap nyitva tartó üzletek valós igényeket elégítenek ki.
No már most, ha erre van igény akkor kereskedelemnek – amely szolgáltató ágazat – ennek meg kell felelnie.
A vita azért is mű vagy ál, mert aki elmegy a vasárnap nyitva tartó üzletekbe dolgozni, az tudja előre, hogy mit vállal, nem zsákbamacska, hogy a tulajdonosok vasárnapi munkát várnak a dolgozóktól. Aki ezt vállalja, az nagy valószínűséggel ehhez tudja igazítani az életét.
A „műbalhét” keverő képviselőknek miért nem jut eszükbe megszüntetni a vasárnapi kórházi ügyeletet, mi lenne, ha vasárnap nem tudnának tankolni, nem lenne szolgálatban rendőr, ha vasárnap nem jönne víz a csapból, vagy vasárnap nem tudnának színházba, moziba menni, nem lenne televízió műsor, nem lehetne telefonálni, vagy nem járnának a buszok, villamosok, vonatok….
És akkor eljutottunk a mi szakmánkhoz, ahol természetes a nemcsak vasárnapokon, hanem az egyéb ünnepnapokon való munka, sőt ilyenkor van a legtöbb vendég.
Mi lenne, ha a képviselő pihenvén egész heti fáradságos munkáját, vasárnap a kedvenc vendéglőjében nem kapna ebédet?
Ha az ügy gazdasági oldalát vizsgáljuk, az is kiderül, hogy, amennyiben vasárnap be kell zárni a nagy üzleteket, bevásárló központokat, akkor közel 400 ezer munkahely szűnik meg.
Úgy gondolom, hogy ez a boltbezárási hecc kampány jó eszköz néhány politikus önfényezésére, és remélhetőleg nem több.
Hát így vágunk neki az új évnek, amihez kívánok erőt, egészséget és optimizmust.
Murányi Péter
