Borkorcsolya – könnyű sós sütemény illik legjobban a savakban gazdag vörösökhöz. Még a jó bor is jobban csúszik, ha kerül mellé néhány ízletes falat. Omlós vajas pogácsa, habkönnyű sós stangli, roppanó sajtos rúd. Vagy sajttal, sonkával töltött apró fánkocska snidlinggel, szezámmaggal finoman megszórva, hogy minél ízletesebb legyen aztán a korty.
Tudják ezt a kőszegi asszonyok, és nem is véletlenül. Hogy a környékbeli dombok régóta jó borszőlőt teremnek, arról már egy 1279-es dokumentumban is olvashatunk. A világon egyedülálló Szőlőjövések könyve pedig1742 óta mesél az évjárati sajátosságokról, van hát hagyománya a borászkodásnak e vidéken.
Bor készül most is, s még ha nem is olyan híres a helyi kékfrankos, mint soproni párja, a kőszegi gazdák az utóbbi években nagy lendülettel igyekeznek ledolgozni a hátrányt. Nem csoda, ha a helyi asszonyok egy szép napon megelégelték, hogy mindig csak a férjek járnak össze egy-két pohár bor mellett megbeszélni a teendőket. Ők is vágytak egy aktív közösségre, megalakították a Kőszegi Borbarát Hölgyek Egyesületét, és akcióba léptek. – Nagyon büszke vagyok az asszonyainkra. Többet tesznek a kőszegi borért, mint bármelyikünk – mondja Jagodics Tamás, az egyik nagy tekintélyű helyi borász.
A nemes célnak a hölgyek ma már évi négy komoly rendezvényt szentelnek. Az első borkorcsolyaversenyt tizenegy éve hirdették meg, a program népszerűsége azóta töretlen. Az idei vetélkedőre harminchárom „pályamű” érkezett a városból és a szomszédos falvakból. Kis kosarakban, díszes tálcákon illatoztak a pogácsák, a tekercsek és rudacskák, a hajtogatott, csavart, töltött tészták. Sajttal vagy magvakkal megszórva. Túróval, hússal, káposztával, gombával dúsítva, apró kockára vágva vagy díszes formában kisütve, de csupa sós sütemény – hiszen az illik a viszonylag alacsony alkoholtartalmú, ám savakban gazdag kőszegi bor mellé.
A főtéri Írottkő Szálloda megtelik érdeklődőkkel, s amint a zsűri elfoglalja helyét, kezdődik az össznépi kóstolgatás. – Nagyon széles az idei kínálat. Hoztak hagyományos pogácsákat, sós stanglikat meg rengeteg különleges fantázianevű süteményt is – meséli büszkén Orbán-Tóth Adrienn, a rendezvény egyik szervezője, maga is többszörös győztes. Pár éve megjelent egy könyvecske, ebben összegyűjtötték az addigi recepteket. Mindegyik mellé került persze borajánlat is.
Az összekóstolás nélkül a verseny sem sokat érne. A helyi rozé, a rizlingszilváni, a kékfrankos, a zweigelt és a syrah üvegkancsókban sorakozik. –Remek a kapcsolatunk a borászokkal – teszi hozzá 2012 borkirálynője, Holdosi Szabina, aki két éve nyerte meg a borkorcsolyaversenyt sajtos-sonkás krémmel töltött fánkocskáival. A tavalyi győztes, Tóth Árpádné a hagyományokhoz híven most a zsűriben ül.
– Elsősorban a magyaros ízeket keressük –magyarázza. Szerinte a nyers hagyma a bor ellensége, süteménybe sütve viszont megszelídül, s pompás kiegészítője a kőszegi vörösöknek.
Az idei versengés győztese a kőszegszerdahelyi Bognár Györgyné lett – méghozzá leveles tésztás süteményével. Pócza Zoltán, a zsűri elnöke, a kőszegi Jurisics-vár igazgatója szerint az ízek és az izgalmak ellenére van még hová fejlődni. – A kísérletezést hiányoltam, szerettem volna többféle alapanyagot, többféle stílust látni – von mérleget. Tavasszal mindenesetre gasztronómiai szakembert hív a városba, tartson mesterkurzust az asszonyoknak, hogy még izgalmasabb alapanyagokból még fantáziadúsabb, még könnyebb „korcsolyákat” süssenek.
A továbbképzésre valószínűleg a szakértő módon kóstolgató Wächter Gyuláné is benevez. Tíz év után most először nem indult a versenyen, de eljött megnézni, mivel nevezett a többi asszony. Úgy tartja, a jó borkorcsolya ízei visszafogottak, hogy a bor érvényesülhessen. Az elfoglalt háziasszonynak néha fontos szempont, hogy gyorsan elkészüljön. Kedvenc süteményének alapja a boltban kapható leveles tészta. – Őrölt diós, sós tölteléket főzök szerecsendióval, egy kis tejjel, azt kenem a tésztára. Behajtom, kockákra vágom, forró sütőben gyorsan kisütöm. A vendégeim imádják, próbálja ki, nem bánja meg – mondja sugárzó arccal. Higgyünk neki!
/nol/
