2012-ben magyar nyelven az egyik legtöbbet keresett recept a brassói aprópecsenyéjé volt. Kellett rajta kis ideig töprengeni, miért is. Most végre meg kell főzni.
A Google Zeitgest 2012 magyar keresési listájának dobogós harmadik helyén végzett étel leírását nem véletlenül firtatják annyian a hálón. Bármily furcsa, nem jellemző, hogy szakácskönyvekben megtaláljuk a brassói receptjét. Legalábbis ilyen címszó alatt. Amúgy aprópecsenyéznek rendesen különféle címkézésekkel, s vagy húsz féle – leginkább nüánszokban eltérő – elkészítési móddal.
Először is ne ringassuk magunkat illúzióba: ez nem egy ősmagyar étel, amihez előző életében a hozzávaló hús a Vereckei hágón át érkezett a nyereg alatt puhítva. Másodszor is, semmi köze Brassóhoz, pláne álom nagy Magyarországhoz. A múlt század ötvenes éveinek Budapestjéhez annál inkább.
Papp Endre vendéglős imigyen számol be visszaemlékezéseiben a brassói születéséről: „A Mátyás Pince már kezdett menni, mint halvendéglő, de a húsokkal még bajban voltunk, mindenekelőtt a minőséggel. Mert ugyan mit kezdhettem 1071 darab sertésfarokkal, amit egy hétvégén leraktak a raktárba? Ebből kellett volna szombat-vasárnapra a húsra éhes vendégeknek biztosítani a választékot. Mit volt, mit tenni, a séfemmel lefaragtattam (szaknyelven snátolásnak hívják) a kevés húst a csontról-porcról, hagymás zsírban megpirítottuk, hozzávágtunk kevés paradicsomot, paprikát, fűszereztük borssal, tettünk bele fokhagymát, néhány szál friss zöldséget, vékony csíkokra vágott szalonnát, s hagymás resztelt burgonyával tálaltuk. Most már csak nevet kellett adni a sültnek.”
S mert Papp mester nemcsak az erdélyi konyhának volt elkötelezett rajongója, de ismerte a román/szász brassói rostélyost is, a keresztségben a brassói nevet kapta a magyaros aprópecsenye. Ő pedig a fáma szerint 30 forint jutalmat illetékes szervektől a sertésfarok hasznosításáért. Új idők új szelei aztán elfújták a farkakat, és jöhettek a szűzek a konyhára.
Minőségi brassói sertés szűzből, szál zöldségek nélkül, resztelt helyett kockára vágott főtt-pirított burgonyával, jó fokhagymásan. Az ezredfordulóig nem győzték kiművelni szakácsok különböző konyhákon, mert oly népszerűségnek örvendett, hogy lehagyhatatlan volt az étlapokról. Nem szólva a hobbifőzőkről, akik csinálták karajból, lapockából, pulykacombból, csirkemellből, zöldborsóval dúsítva, a tubusból piros arannyal turbózva, az üvegből Kocsis Irmát alálöttyentve és még ki-ki agylövése, ízlése szerint. Aztán hosszú, néma csend, s lám: győzött a retro, megint ide kívánkozik a tányérokra. Talán, mert aránylag zsebbarát áron kivitelezhető, nem túl időigényes, viszont szapora, laktató étek.
/Gy.Zs./
