a rovatban általában a személyes véleményemet, élményeimet szoktam szóvá tenni.
Engedjék meg, hogy most egy nagyon szomorú, de a GSzT-t is érintő hírről számoljak be.
Súlyos betegség után, 80 éves korában elhunyt Kapalyag Imre kollégánk, barátom, aki 15 évig volt a lap munkatársa, meghatározó személyisége. Sokat köszönhetünk Neki, hogy a GSzT felnőtt korba léphetett.
Megtiszteltetés volt számunkra, hogy a Népszabadság egykori rovat vezetője, majd a Magyar Újságíró Szövetség főtitkára nyugdíjazása után nálunk dolgozott.
Tanultunk, sokat tanultunk Tőle. Túl az általános újságírói érdeklődésen, ő külön megismerte a vendéglátás-idegenforgalom csínját-bínját, a szakma elismert szakújságírója lett.
Sokszor éri vád az újságírókat nagyképűségük, távolságtartásuk, nyegleségük, felkészületlenségük miatt.
Imrét elfogadták, befogadták, szerették.
Társasági ember volt.
A szocializmusban érte el karrierje csúcspontját. Soha nem tagadta meg hovatartozását, világnézetét és mégse találok jobb jelzőt, mint a szocialista újságírás úriembere volt.
Elvtársak közt egy európai. Az óbudai kiskocsmák legendás alakja, főpincérek és főminiszterek barátja.
Most, amikor búcsúzunk, egy remek, jó humorú, szeretetre méltó kollégára emlékezünk, a szó nyelvtani értelmében való elv-társra, aki szolgálta az újságíró szakmát és a magyar idegenforgalmat.
Murányi Péter
