hogy első pillanatban meghökkentő és furcsa lesz, amit írok – az még közhely, hogy minden rosszban van valami jó, – de lehet, hogy a tunéziai, egyiptomi, jordániai helyzet a turizmusnak előnyt is jelent.
Persze nem jó, hogy, ha egy országban nincs nyugalom, nem jó, ha egy bevált turistaparadicsom nem működik, nem jó, ha az illető ország bevételének jelentős százalékát adó turizmus leáll, de talán, ha a küldő országok szempontjából új desztinációkat kell felfedezni, esetleg ez is hozzájárulhat újabb országok gazdasági fejlődéséhez – akkor talán jó.
Lehet, hogy furcsa okfejtés és még egyszer mondom, hogy nem örülök az észak-afrikai országokban kialakult feszültségeknek, és remélhetőleg rövidesen újra beindul ott is a turizmus. Egész Európa lázasan keresi az új helyeket, hiszen a klasszikus nyári helyek már meglehetősen túlzsúfoltak.
Az utóbbi napokban sokszor játszom a gondolattal, ha én utazási irodás lennék, merre kacsintgatnék, – valószínűleg olyan irányba, amely még anyagilag elérhető.
Valószínűleg felértékelődik Bulgária és Románia, netán az egykori legendás Szocsi, s ha van az albánokban gyors alkalmazkodó készség, akkor a gyönyörű albán tengerpart is számításba jöhet. Talán az is merésznek tűnhet, de én megpróbálnám felfedezni Észak-Európát is – fantasztikus, sokak számára eddig ismeretlen világ. Gondoljunk csak a hosszú „fehér éjszakákra”
S akkor még nem beszéltem a legkézenfekvőbb dologról.
A hazai turizmusról.
Miért kell minden évben külföldre menni?
Ehhez a hazai kihíváshoz szintén kell a szakma gyors reagálóképessége – a szállodáktól a falusi turizmusig.
S, ha mindehhez hozzájön az üdülési csekk vagy a Széchenyi kártya – akkor soha nem látott lehetőség nyílik a belföldi turizmus fellendítésére.
Murányi Péter
