Tragikus

GSZT szakújság

GSZT szakújságaz a pénzspórolási elvárás, pontosabban pénz elvonás, amely a magyar idegenforgalom központi marketing kereteit sújtja, de ugyanilyennek nevezném azt is, amilyen keretszűkítés jellemzi a szállodákat, éttermeket.

Nem elég a bruttósítás, ehhez jönnek a növekvő üzemanyagárak és közüzemi díjak, az élelmiszer nyersanyagok árának drasztikus emelkedése – csupán egy példa: 55Ft a tojás -, a kiutazással foglalkozó irodák számára a kiszámíthatatlan árfolyamok… és sorolhatnám tovább.

{module 221}

Mi a megoldás?

Visszanyúlni a háborús időkhöz, mikor sorba jelentek meg azok a kisfüzetek, hogy hogyan takarékoskodik a magyar háziasszony?

Lehet, hogy a drága vegyszerek helyett mosáshoz, vagy akár WC fertőtlenítéshez újra jön a kilós csomagokban kapható szódabikarbóna, mikor a szállodai ágyneműhuzatokat házi varrónők fogják foltozni. Vízkőoldóként előtérbe kerül az ecet, újra előkerül a legjobb fehérítő a nátrium perkarbonát – magyarul mosószóda -, ugyanazt tudja, mint a mai szupercsoda fehérítők, a szállodák és az éttermek újra befőznek, de még az is lehet, hogy a gyűjtött esővízzel fogunk locsolni.

Lehet, hogy demagóg sorok jönnek, mikor azt mondom, hogy a másik megoldás a forgalom növelése.

De nincs pénz a ma divatos marketingre.

Szeretném felhívni a figyelmet a pénz nélküli értékekre.

Itt is két dologra, ami egy: azaz a szolgáltatások minősége.

A szakmai színvonalra és a figyelemre. Ez a kettő nem kerül pénzbe. Valószínűleg nagyobb figyelmet kell fordítani szakmai versenyek szervezésére, a szakmai újdonságok megjelenésére és a szolgáltatók és a vendégek kapcsolatára.

Ne osztogassunk mosoly csekket, csak úgy egyszerűen mosolyogjunk: egymásra és a vendégre egyaránt.

A legjobb befektetés.

Murányi Péter

{module 221}