nappal ezelőtt kerékbilincset tettek az autómra. Hogy igazuk volt-e, vagy nem azon lehet vitatkozni – valószínűleg utólag fogok is -, de én most más oldalról szeretnék erről szólni.
Történt mindez délután 6-kor. Felhívtam őket és kérdeztem, hogy mit tegyek.
A válasz, menjek el egy postára, vagy keressem meg az irodájukat és fizessem be a 14.867.-Ft-ot. (Csak zárójelben jegyzem meg, hogy egy ismerősömnek két nappal később egy másik kerületben szintén kerékbilincset tettek a kocsijára és ő 3.000.-Ft-tal kevesebbet fizetett. Ezt nem illene egységesíteni?)
Mondom, hogy jöjjön ki az emberük, szedje le és ott helyben kifizetem. Nem azt nem lehet, menjek postára, keressek nyitva lévő postahivatalt, majd küldjem el a postáról a befizetést igazoló faxot – további 900 Ft – és akkor ők automatikusan kiküldik a szerelőt.
Végül így történt, körülbelül 1 óra múlva mehettem tovább… végül is a kulcs náluk volt.
A másik.
Néhány hónappal ezelőtt megállított a rendőr záróvonal átlépés miatt. Hogy igaza volt-e vagy sem, lehet rajta vitatkozni – az Erzsébet királyné útján a középen futó villamossíneket nevezte záróvonalnak -, fogok is.
Ki akartam fizetni, adott egy csekket, hogy ők nem fogadhatnak el készpénzt.
Miért írtam meg ezt a két történetet, mi a közös bennük?
Az, hogy a két hatóság emberei nem fogadhatnak el készpénzt. A hatóság nem bízik meg azokban az emberekben, akiknek a munkája a bizalomra épül, akik erkölcsi bizonyítvánnyal, esetenként nemzetbiztonsági vizsgálattal rendelkeznek.
Az állam ennyire nem bízik saját embereiben, vagy a döntéshozók ilyen korruptnak tartják saját munkatársaikat? És mit tesznek ellene? Csekket adnak.
Ide jutottunk?
Murányi Péter
