Az elmúlt évtizedekben drasztikusan csökkent a beporzó rovarok állománya világszerte és ennek hátterében az élőhelyek gyors átalakulása és az intenzív mezőgazdasági tevékenység áll. Ez nem csupán a biológiai sokféleség csökkenésével jár, hanem jelentős élelmezési problémákat is felvet, hiszen a kultúrnövények beporzását nagyrészt ezek a rovarok végzik, melyek munkájának sikerétől 30-35 százalékban függ az emberiség élelmének biztonsága. E fontos kérdésre hívja fel a figyelmet a Beporzók Napja, melyet idén március 10-én rendeztek meg.
Szakértők szerint a beporzókat érintő globális válságot többek között vegyes vadvirágos sávok telepítésével lehetne enyhíteni. Ezek a sávok eltérő virágzási időszakokkal rendelkeznek, így különféle táplálékbázist és alacsonyabb zavarást biztosítanak az agrártájakon. Azonban Közép-Kelet-Európában még keveset tudunk arról, hogy a vadvirágos sávok pontosan hogyan befolyásolják a beporzó közösségeket.
Az Ökológiai Kutatóközpont Lendület Ökoszisztéma-szolgáltatás Kutatócsoportja és a MATE Vadgazdálkodási és Természetvédelmi Intézet szakemberei két magyarországi helyszínen végeztek részletes összehasonlító elemzéseket. A kutatók heterogén és homogén agrártájakon vizsgálták, hogy hogyan befolyásolja a beporzók jelenlétét a vadvirágos mezők és a különálló virágos sávok telepítése. A vizsgálatok során több éven át figyelték a vadvirágos területek állapotát és a vadméh-, zengőlégy- és lepkefajok megjelenését.
Bihaly Áron predoktor kiemelte, hogy a telepített vadvirágos területek gazdagabbá tették a növényzetet, és a terjeszkedő növények elősegítették a beporzó-közösségek növekedését. Ráadásul kiderült, hogy a vadméhek számára különösen vonzóak voltak ezek a területek, és az egyedszámuk és fajgazdagságuk évről évre növekedett.
A kutatók arra következtettek, hogy a vadvirágos területek fenntartása hosszú távon különösen fontos a beporzók védelmében. A telepítésüknél pedig érdemes olyan növényeket választani, melyek képesek kielégíteni a beporzók szükségleteit az egész szezonban. Ehhez változatos őshonos magkeverékek használatát és olyan kezelési technikák alkalmazását javasolják, amelyek meghosszabbítják a virágzási időszakot.
Ezek az eredmények fontos lépést jelentenek a beporzó rovarok védelmében, és rávilágítanak arra, hogy a vadvirágos táblaszegélyek telepítése segíthet megfékezni ezen fontos ökológiai csoport állományának csökkenését.
