Ezekben

a napokban mindenki az ünnepek alatt kialakult hó helyzetről beszél. Először egy demagógnak tűnő megjegyzés, de komoly tartalma van.

Miért is szidjuk a multikat? Miért is akarják egyesek elüldözni őket? Mikor elsőként nyitották meg kapuikat, segítették a bajbajutottakat.

A másik legyen a szakmánk dicsérete, hány és hány vendéglős és szállodás nyitotta meg szintén kapuit, nyitott ki éjszaka, biztosítva a meleg szobát és a meleg ételt. Nem volt kérdés, hogy van-e a bajbajutottaknál pénz, a tarifális ár, a REVPAR, hogy a személyzetnek akár két műszakot kellett ledolgoznia – egy volt a lényeg, a segítség.

Ezekben a napokban került a kezembe, egy Örkény kötet, amelyben az alábbi kis írást találtam. Lehet, hogy látszólag távol van az átélt eseményektől, de mégis úgy gondolom, hogy nagyon tanulságos elgondolkozni rajta. Nem is vonok le következtetést, mindenki úgy ítélje meg, ahogy gondolja.

Íme:

„Az élet értelme

Ha sok cseresznyepaprikát madzagra fűzünk, abból lesz a paprikakoszorú.

Ha viszont nem fűzzük fel őket, nem lesz belőlük koszorú. Pedig a paprika ugyanannyi, éppoly piros, éppoly erős. De mégse koszorú.

Csak a madzag tenné? Nem a madzag teszi. Az a madzag, mint tudjuk, mellékes, harmadrangú valami.

Hát akkor mi?

Aki ezen elgondolkozik, s ügyel rá, hogy gondolatai ne kalandozzanak összevissza, hanem helyes irányban haladjanak, nagy igazságoknak jöhet a nyomára”

Murányi Péter