Izgalmas, édes, akár keserédes, vonzó, szerelemre csábító, andalító, a jó ízek varázsát nyújtó, elbűvölő, kacér, veled szemérmetlenül flörtölő hegyek, tenger, tavak, múzeumok. Itt nyugszik Júlia, innen indult hódító útjára tiramisu, az olasz ékszerészek fővárosa, a vörösborok hazája – ez Veneto tartomány.
A halak ezüstjétől a borok mélyvöröséig ezer színt találhatunk palettáján.
Lakossága közel 4 millió, azonban csak Velencében minden évben körülbelül 10 millió turista látogat el, ez a tartomány adja az olasz idegenforgalom 14%-át.
Velence a romantika városa, a Szent Márk tér, a Sóhajok hídja, az álarcosok kavalkádja, a Doge-palota, sétahajózás a Canal Grande-n – Európa legszebb szalonja, mondta Napóleon. Reggelente a halpiac vásári forgataga rákokkal, polipokkal, kagylókkal, a Szent Jeremiás templom, a Tengeri vámház, a legenda Velence keletkezését Attila hunjainak tulajdonítja.
A világon egyedülálló „vízen úszó” műemlékváros méltán világhírű idegenforgalmi, képzőművészeti látványosság – az Adria királynője.
S menjünk tovább, a művészetek városai: Vicenza és Verona.
Vicenza csillogása Andrea Palladio, Észak-Itália legjelentősebb reneszánsz építész műveire épül, a város jelképe a Basilica Palladiana.
Goethe írta róla: „Soha nem ért el az építészet ilyen magas szintű pompát.”
Vicenza az olasz arany-kézműves ipar fellegvára.
Az Adige folyó nagy S alakú kanyarulatában, szelíd dombok közt fekvő város Verona, Romeo és Júlia városa. Ott állsz a XIII. századi gótikus stílusú palota erkélyénél, magadba mormolod, vagy netán hangosan Romeo híres vallomását és a kék égbolt alatt elmerengsz, hogy te is lehetnél Romeo.
Besétálsz a város közepére, az Arénánál megállva Romeóból egyszerre csak gladiátor szeretnél lenni, vagy operaénekes, ott állnál egy csillagfényes éjszakán 22 ezer néző előtt, s énekelnél-énekelnél a Szerelmi bájitalból, Lammermoori Lúcia-ból, vagy netán a Trubadur nagy áriáját.
Elindulsz a Garda tó felé, befordulsz Torri Del Benaco-hoz, a középkori maradványok, a nemes formákat mutató épületek, majd biciklire pattansz és átkerekezel az erdőkön.
Leülsz a tóparton, megkóstolod a sültekhez feltálalt vörös cikóriát, a tökpürével töltött tortellinit, melyet parmezánnal vastagon meghintenek. Csemegeként rendelsz egy fekete kagylót, mindezt leöblíted egy pohár lágy chiantivel és befejezed egy igazi olasz capucchino-val.
Láthatod, nem kell mindig Velence, vagy Velence mellett fedezd fel Veneto kincseit.
Murányi Péter
