Biztosan Önök is voltak már úgy, hogy kapásból elutasítottak ételeket, anélkül, hogy valaha is kóstolták volna. És biztosan akadt olyan eset is, amikor később pontosan az az ellenszenves valami – ami vagy a neve, vagy a színe, vagy a kinézete miatt nem volt szimpatikus – később nagyon is ínyükre való lett.
Ma már kísérletezőbb vagyok, de volt idő mikor mindennapos menü volt nálunk a „nemszeretem”. Az első kóstolásig nem szerettem például a kacsamájat, mellyel végül a nővérem ismertetett össze egy teniszezés utáni éhes estén. Sokáig csak kezet legyintettem a tengeri herkentyűkre, a halászlére és a spenótra is. Sokszor hallottam már, hogy az ember ízlése hétévente változik. És tényleg: ha nem is ennyire meghatározottan, de valóban formálódott az ételek iránti érdeklődésem. Hol ebbe, hol abba az irányba. Persze akadnak dolgok, amikkel nem sikerült békét kötnöm. Ilyen például a zöldbabfőzelék, melyre kiskoromban Apukám azt mondta, hogy ha pár kanállal is, de ennem kell belőle. Az elsőnél kirázott a hideg, és Nagyi azonnal elvette előlem. Sosem felejtem el a távolódó tányér láttán érzett boldogságot és igen – a főzelékformában lévő zöldbabra azóta sem bírok ránézni.
Azt is megfigyeltem, hogy egy-egy új íz akár több hétre is uralkodóvá válhat a családban. Persze legtöbbször tiszavirág életű ez a hatalom, de amíg tart, az ember úgy érzi nem tud szabadulni tőle. Ezek bizony a slágerételek, melyek annyira finomak, hogy az ember újra és újra el akar telni belőlük.
Bármilyen hihetetlen, ilyen volt nálunk egy időben a tejberizs. Na erről például az eső tehet, ami miatt ottragadtam ebédre az egyik általános iskolai barátnőmnél Vikinél. Nálunk a tejberizs nem volt divat, azt sem tudtam milyen az. A szokásos „köszönömdenemszeretem” bepróbálkozás után azért valamiért mégiscsak kötélnek álltam.
Nos, ez a találkozás köztem és e tejes finomság között akkora lavinát indított el a családban, hogy úgy gondoltam érdemes lenne Önök felé is továbbzúdítani. Íme:
Marcsi néni pakisztáni rizspudingja
– 1 liter tej
– kb. fél bögre rizs
– fél liter tejszín
– cukor ízlés szerint
– 1 csomag vaníliás cukor
– csipetnyi só
A tejjel, a rizzsel, a cukrokkal és a sóval tejberizst főzünk a szokásos módon. Ha már jó sűrű, felöntjük a tejszínnel. Tovább főzzük vele, de már nem túl sűrűre. Ha kész, tálkákba szedjük és hűtjük. A tálka aljára ízlés szerint csokiöntetet, vagy gyümölcsöt tehetünk. Jó étvágyat!
