Nem azért vagyok itt, hogy bárkit megtanítsak főzni. Az valószínűleg már megy. Nem is recepteket szeretnék adni. Hanem egy másfajta szemléletet.
Andeee vagyok. A Lukats.
Dolgoztam szállodában, bárban, étteremhajón – itthon és külföldön egyaránt. Évtizedeken át egész más iparágak ragadtak el, de a konyha mindig visszahúzott. Nem mint séf. Hanem mint valaki, aki egyszerűen nem tud nem főzni.
Nem vagyok séf. Nem vagyok gasztro szakember. Viszont pofázni róla, főzni, kísérletezni, alap ételeket más technológiával, bolondított alapanyagokkal megfőzni, vendégül látni annál inkább imádok.
Soxor úgy kezdek el főzni, hogy megnézem, mi a gyászt is találok a hűtőben. Onnan indul a gondolat, az ötlet, aminek a végkimenetele főzés közben szinte mindig változik. Nem is mindig tudom belőni a végeredményt. 🤪
Figyelem az illatokat, kóstolok, kóstolok. Menet közben jutnak eszembe emlékek, utazások, mindenféle illatok, ÍZEK, amiket utána belepakolok a készülő kajába. Így kerekedik tovább az étel.
Nem hiszek a centire kimért tökéletességben. A figyelemben hiszek. Abban, hogy egy recept nem szabály, hanem kiindulópont. Hogy néha egy csipetnyi fűszer, néhány csepp sav vagy egy váratlan alapanyag többet változtat egy fogáson, mint tíz új hozzávaló.
Így pontosan kimért anyaghányadokkal ellátott receptet ne várj tőlem, kérlek! 🥹
Természetesen igyexem nagyságrendileg behatárolni, kb. miből mennyit tettem ebbe-abba, hogy meglegyen az alap. Be creative!
Szeretném megmutatni, hogyan gondolkodom főzés közben. Nem azért, hogy ugyanazokat az ételeket készítsd el, mint én, hanem azért, hogy merj kóstolni, változtatni, és kialakítani a saját ízlésedet.
Ha ez a blog eléri, hogy egyetlen olvasó is megálljon főzés közben egy pillanatra, megkóstolja az ételt, és feltegye magának a kérdést: „Mi hiányzik még belőle?”, akkor már megérte leülnöm írni.
Üdvözöllek.
Örülök, hogy itt vagy.
