önfényezésnek tűnik az alábbi néhány sor, de úgy gondolom, hogy a szakmai történeti hűség kedvéért ezeket le kell írni.
1993 késő tavaszának egyik napfényes délutánján tizenöten-húszan ültünk a Közgazdaságtudományi Egyetemen, Lengyel Marci szobájában. Még arra is emlékszem, hogy nem lévén elég szék, jómagam az egyik íróasztal tetején foglaltam helyet.
Itt merült fel először egy független, az idegenforgalom céljaiért működő, ha kell harcoló, társadalmi szervezet megalapításának gondolata. A vezérszónok Lengyel Márton volt, mi néha egymást túlharsogva, percenként jöttünk elő újabb és újabb ötletekkel.
Mondhatnám a magyar idegenforgalom – beleértve a szálloda és vendéglátást is – új fényes szelének nemzedéke. Életkorunktól függetlenül.
/Nem a cinizmus mondatja velem, de Marci sem volt már oly fiatal, ötven körüli lehetett./
Úgy délután hat óra tájban felmerült, hogy hogyan is hívjuk az új szervezetet.
Viszonylag hamar megállapodtunk: Magyar Turisztikai Egyesület.
Igen, de minden egyesületnek van egy rövidített, a köztudatban ismert neve.
Sok javaslat hangzott el, talán tizedikként szólaltam meg.
Elmondtam, hogy a Danubius Hotelshez tartozó utazási irodának az akkor még használt telexének az ötbetűs névadója ’datur”.
Egy perc alatt ebből jött az ötletem, legyen „matur”.
Megállt a levegő, mindenki fontolgatta a javaslatomat, fontos szempont volt, hogy idegen nyelven is jól használható legyen.
Két-három perc tanakodás után, szinte közfelkiáltással elfogadták.
Így lett 20 évig MATUR, amelyet most az utolsó közgyűlésen a még meglévő tagok – a kezdeti ezerből maradtak százötvenen – felszámoltak.
Anyagi, szervezeti gondok miatt – önkéntesen.
Elnézést, de ezt, mint az alapítók közé tartózónak el kellett mondanom.
MATUR – az emlékedet megőrizzük!
Murányi Péter
