Állami intézmények nemegyszer 180-270 napos fizetési határidővel egyenlítenek ki számlákat a nekik árut szállító, szolgáltatást nyújtó vállalkozásoknak. Van olyan technika is, hogy a kiállított számlát formai okok miatt visszaküldik a vállalkozásnak, csak hogy húzhassák a kifizetést. A választási és a kormányprogram a 30 napos fizetési gyakorlat megteremtésére tett ígéretet.
„Az előfordult már korábban is, hogy két hónapig nem fizettek, de hogy közel fél évig ülnek a pénzen, arra nem volt példa” – panaszkodott az [origo]-nak egy cégvezető, akinek a cége egy fővárosi kórháznak szállít árut, a kórház pedig csak tavaly év végén fizette ki nekik a nyár elején leszállított, több százezer forintnyi áru ellenértékét. Nem csak egyszer történt meg velük, hogy ennyire elhúzta a kórház a számla kiegyenlítését: egy tavaly ősz elején leszállított eszközért csak idén februárban kapták meg a jussukat. Problémájukkal nincsenek egyedül, és a jelenség sem korlátozódik az egészségügyre. Egy oktatási területen működő társaság – amely azonban az előző példában szereplő magánvállalkozással szemben maga is költségvetési szerv – egy fillért sem kapott meg a mai napig a tavaly nyár óta megnyert állami pályázati pénzekből. Bevételeinek jelentős részét pályázati források teszik – tennék ki -, mivel azonban azok nem érkeznek meg a bankszámlájára, ő sem tud időben fizetni a beszállítóinak – mondta az [origo]-nak a társaságnál vezető pozícióban dolgozó személy.
A két esetben közös, hogy a kormányváltás óta tapasztalják az állam valamilyen szervével, intézményével kapcsolatban álló cégek, hogy a korábbihoz képest érdemben hosszabb lett a számlák kiegyenlítésének ideje. Ezzel egybevágnak lapunk információi: egy, a Nemzeti Erőforrás Minisztériumot és az államháztartási folyamatokat jól ismerő, de jelenleg nem a minisztériumban dolgozó forrásunk szerint az állam beszállítóinak jóval türelmesebbnek kellett lenniük 2010 nyara óta, az állami intézmények és a kórházak különféle technikákkal húzták-halasztották a számlák kiegyenlítését tavaly.
Van olyan technika, hogy a vállalkozó leszállítja a megrendelt árut, az állami szerv ezt el is ismeri teljesítésigazolás kiállításával, azonban a kiállított számlát formai vagy tartalmi okok miatt visszaküldi helyesbítésre a vállalkozónak. Egy könyvelési szakember arról számolt be lapunknak, hogy azt a halasztó technikát is alkalmazzák állami, önkormányzati intézmények, hogy az áru leszállítása után nem állítják ki azonnal a teljesítésigazolást, hanem az két-három hónap múlva egyszer csak – az áru leszállításának idejére datálva – előkerül, és csak ez után indul el a szerződésben vállalt 30-60-90 napos fizetési határidő. Van több példa arra is, hogy az állami fél 180 vagy akár 270 napos fizetési időt csikar ki a beszállító vállalkozástól. A fél vagy akár háromnegyed éves fizetési határidő a legextrémebb megoldások közül való.
A fizetési határidők kitolása az üzleti világban bevett gyakorlat, különösen az építőiparban és az informatikai területen alkalmaznak elnyújtott fizetést egymás között a vállalkozások. Egy könyvelő szakember szerint viszont az nagyon ritka, hogy 90 napnál hosszabb fizetési határidőben állapodjanak meg a felek a szerződésben.
Annak, hogy az áru, szolgáltatás ellenértékének kifizetését ilyen módokon csúsztatják, az adott intézmény részéről egyszerűen a pénzhiány az oka. A „központ”, a költségvetési szigorért felelős állami szerv, a nemzetgazdasági tárca motivációja a jelenség másik forrása: a számlakifizetés 2010-ről 2011-re való áttolásával a magyar módszertan szerint összeállított költségvetési egyenleg 2010-re kisebb hiányt mutat, aminek az ára a magasabb 2011-es deficit.
A számlakiegyenlítés húzása-halasztása csak ideiglenesen segít a pénzhiánnyal küzdő félen. Ennek ára az, hogy a következő időszakra tolódik az adósság kiegyenlítése, a probléma megoldását tehát csak elhalasztja az egyre később fizető partner.
Erről tanúskodnak a múlt év végi és idén év eleji havi államháztartási adatok: a magyar módszertan szerinti 2010-es hiánycélt a kormánynak sikerült teljesítenie, de idén év elején a szállítói tartozások leépítése (vagyis a számlák kifizetése) nagy lendületet vett, ez pedig minden eddiginél magasabb idei első negyedéves deficitet eredményezett.
A halasztott kifizetések egy másik mutatószám alapján is tetten érhetők. Az uniós módszertan szerinti költségvetési egyenleg az idén januári számlakifizetéseket visszasorolja a 2010-es tranzakciók közé. Amíg – mint szó volt róla – a magyar kimutatás szerinti hiánycél teljesült, addig az uniós módszertan szerinti deficittervet nem sikerült teljesíteni, a több mint százmilliárdos hiánytúllépés részben az ominózus elhalasztott számlakifizetésekre vezethető vissza.
A kórházak tavaly igencsak elöl jártak a tartozások maguk előtt görgetésében. Június végén 36,5 milliárd forint volt a lejárt, vagyis fizetési határidőn túli kötelezettségük. Ez szeptember végére 47,5 milliárd forintra duzzadt. Év végén úgy lett ebből 34,6 milliárdos tartozás, hogy az év vége előtt 31 milliárdos konszolidációs támogatást kaptak a kórházak a kormánytól, annak egy részéből pedig a lejárt számláikat kifizették. Enélkül a kifizetetlen számlaállomány minden bizonnyal tovább emelkedett volna.
A tavalyról idénre áttolt kifizetéseket a Költségvetési Tanács tavaly év végén szélnek eresztett szakembergárdája egy minapi tanulmányban 90 milliárd forintra becsülte. A jegybank közel százmilliárd forintra taksálta azt az összeget, amennyivel nőtt az állam 2010-ről 2011-re áttolt tartozása a 2009-ről 2010-re áttolt tartozáshoz képest.
Ezek a számok azonban csak a már lejárt számlák állományáról adnak felvilágosítást, a vállalkozásokat sújtó másik problémáról, a számlák kifizetési idejének akár háromnegyed évre történő kitolásáról nem adnak információt. Erre vonatkozóan, vagyis a le nem járt számlák állományáról nem áll rendelkezésünkre adat, mert hiába fordultunk a Magyar Államkincstárhoz, annak nincs adatszolgáltatási kötelezettsége, mint az kiderült a szervezet [origo]-nak adott válaszából.
Az állami beszállítók jussának egyre későbbi időpontban való kifizetése pikáns ügy a Fidesz választási programjának – éppen a nemzetgazdasági miniszter, Matolcsy György által jegyzett részének – és a kormányprogramnak a tükrében.
Azokban az szerepel: „Magyarországon a körbetartozás nagyobb része az egyik legnagyobb megrendelőtől, az államtól és az önkormányzati szektortól indul ki. Mivel a körbetartozás javarészt az államtól indul ki, a megoldás kulcsa is nála van. … fontos garancia, hogy az állam minden esetben és azonnal teljesítse a kifizetéseket. … Az új kormány jogszabály-módosítással, illetve a jelenleg érvényes jogszabályok betartatásával érje el a mai 90 napos fizetési határidők 30 napra való csökkentését, tehát az egy hónapos fizetési gyakorlat érvényesítését.”
