Egy holland Budapesten

Egy guldennel kezdÅ‘dött az egész. Édesanyám Hollandiában egy idÅ‘s otthont vezetett, serdülÅ‘ koromban megengedte, hogy a kávét én szolgáljam fel. Nem egyszer kaptam egy-egy gulden borravalót – akkor még nem volt euró – és ez meghatározta sorsomat. Megtetszett a vendéglátás. KésÅ‘bb egy nagybácsi meghívott egyszer egy csirkére szakosodott étterembe, ahol késÅ‘bb megismerkedtem a konyhával is. Lehettem tizenhét éves és hát … legyünk Å‘szinték, a kereset jobban vonzott, mint a tanulás. Ha elÅ‘re futok, akkor viszont bevallhatom, hogy késÅ‘bb behoztam a lemaradást.

Szóval így kerültem 21 évesen Németországba, a Crowne Plazaban kezdtem, majd folytattam a frankfurti Arabella Sheratonban, ezt követte a müncheni Sheraton és a dél-afrikai Fokvárosban szintén Sheraton.

Most 37 éves vagyok, sok vagy kevés – ezt nehéz eldönteni, de szerencsésnek vallom magam, azt csinálhatom, amit mindig is szerettem volna, nagy szavakkal azt is mondhatom: a munkám a szórakozásom.

S, ha ehhez hozzáteszem, hogy már a Kempinski csoportnak köszönhetően Pekingben is dolgozhattam igazgatóhelyettesként egy 526 szobás szállodában két évet, most meg Budapest, mint vezérigazgató, ahol időnként megcsípem magam és azt mondom: vigyázz Emil, maradj szerény.

Azelőtt még turistaként sem voltam Budapesten, de amikor a Kempinski központ felajánlotta a lehetőséget, nem sokat gondolkoztam, vagy talán úgy jobb a válasz, hogy feleségemmel együtt – nyolc éve vagyok nős – igent mondtunk. Pedig neki lesz nehezebb, Peking előtt a TUI-nál dolgozott 13 éven át, itt még nem tudjuk mi lesz.

Kérdezed, hol fogunk lakni? Biztos, hogy bent a városban, ahol együtt élünk a magyarokkal, mert egy országban egy külföldinek, csak úgy lehet kiegyensúlyozottan élni, ha „együtt él” a hazaiakkal.

Két hónapja vagyok itt, abból 3 hetet elvitt az év végi – év elejei ünnep, most kezdek ismerkedni a kollégákkal, a többi szállodaigazgatóval. Nagy megtiszteltetés volt, hogy az Alkotmány utcai főiskola angol nyelvű vizsgabizottságába elhívtak.

Budapest, 366 szoba, 300 fős csapat. Nagy kihívás. Valaki mondta, hogy egy híres magyar versnek az a refrénje, hogy derék dolog, férfi munka volt. Néhány év és még egyszer mondom, hogy csak jó néhány év után jó lenne ezekkel a sorokkal, szavakkal búcsúzni.

/ Elmondta Emile Bootsma a Kempinski Hotel Corvinus igazgatója/