véletlen egybeesés, hogy a közelmúltban két olyan szépségkirálynő választást is tartottak, ahol a hölgyek fogyatékkal élők voltak.
Az egyik a kerekesszékes, a másik a siketek köréből került ki. A szót is nehéz leírni, holott a fizikai valóságban valóban fogyatékkal élőkről beszélhetünk, de kérdés, hogy valóban mennyire fogyaték, vagy inkább némileg akadályoztatott társainkról van szó.
Erről hosszasan lehetne vitázni – filozofálni, de én most egy másik oldalról, – talán nem elegáns, vagy inkább az álszemérem nézetéből – közelítem meg.
A gazdasági oldalról.
Mint ahogy az orvosok, gyógyszerészek, gyógyászati segédeszközöket gyártók sem jótékonykodnak napi munkájuk során, úgy a turizmus szolgáltatóinak is élni kell azzal, hogy hatalmas piacról van szó, csak Magyarországon közel 140-160 ezren élnek valamilyen segítségre szoruló fogyatékkal.
Két pozitív példa. A teljesen akadálymentesített budapesti Benczúr szálló – ahol a siket szépségversenyt is rendezték – számtalan „akadálymentes” rendezvény helyszíne, jelentős bevételt biztosítva. A másik helyszín Zánka, ahol számos sporteseményt rendeznek.
A nyugati világban a fogyatékkal élők utaztatására utazási irodák szakosodtak.
Sosem felejtem el azt az élményt, mikor egy téli időszakban a tenerifei szállodában kerekesszékes táncversenyt rendeztek.
A máltai téli idegenforgalom törzsközönsége angol kerekesszékesekből áll.
Ott voltam a Benczúr utcai választáson. Kevés alkalommal találkoztam ilyen vidám, felszabadult és azt is mondhatnám kiegyensúlyozott emberekkel.
Megkockáztatom, sokkal inkább azok élnek fogyatékkal, akik önmagukkal nincsenek kibékülve.
Murányi Péter
