Bár már javában tart a szezonjuk, még ötvennél is több gasztronómiai fesztiválra látogathatunk el év végéig, ami elég megdöbbentő. Megnéztünk magunknak egy ilyen egyél-igyál programot. Nem volt rossz, bár mi húsos zsemlének is ugyanúgy tapsolunk, ha szép körítéssel tolják elénk, mint egy argentin steaknek.
Korábban a zsírt is zsírral ettük, manapság meg soha nem látott gasztroőrület dúl Magyarországon. Egymást váltják az evés- és ivásközpontú fesztiválok, sorra nyílnak a szendvicsbárok, desszertpontok és a maroknyi ételeket kínáló beülők. Már a fülünkön folyik ki a macaron (mandulalisztből készült édes süti), nemhogy a zsírral, de a vajjal főzés is a múlté.
A gasztroblogok áradatáról nem is beszélve: már az is kis kuktának képzeli magát, aki korábban még a teavizet is odaégette. Mautner Zsófi zászlóshajójának, a Chili és Vaníliájának is hála, mára szinte csak olyan emberekkel találkozhatunk, akik lelkesen áradoznak az evés szeretetéről, nem sanyargatják magukat és nem esznek válogatottan rosszul és rosszat, mint például a szüleik generációja. A Vishu levest, a 250-es hambit, a parizeres zsömlét nagyjából el is felejthetjük.
Budapesten az elmúlt hetekben két nyári fesztivál is jutott: Budai Fröccs és Barbecue fesztivál (július 19-21) és az Egykettő Habzó Napok (július 11-20). Sok gondolkodás után az Egykettő Habzó Napok sör és Hot dog fesztiváljára esett a választásunk. Gondoltuk, hogy jó lesz majd a szürke hétköznapoktól eltávolodva kézműves sört és hot dogot burkolni Habzó napok kódnév alatt, de az igazat megvallva, lehetett volna jobb is. És nem azért, mert ha megtehetnénk, akkor se fizetnénk rendszeresen heroináron felszolgált körömpiszoknyi ételekért.
Az igazsághoz tartozik, hogy nem is lettünk átverve. A felszolgáló hölgy már az elején figyelmeztetett, hogy 7-10 centiméteres hot dogokról, de még inkább csak hot dog falatkákról van szó. Nem baj, nem kell degeszre zabálni magunkat, a kevesebb néha több. Valahol az „egyél annyit, amennyi beléd fér” (All You Can Eat) és az eltartott kisujjas fennkölt étkezés között kell az arany középutat megtalálni. Tény, hogy nem a búcsúkban megszokott hot dogokat kaptuk, vagyis nem rengeteg ketchup-mustárral áztatott száraz kifliket vékonyka kis virslikkel. Finom kis hot dogocskákat ehettünk (minden morzsát 32-szer megrágva és legalább ugyanennyiszer megbecsülve), ahogy a melléjük kikért házi söröket sem győztük dícsérni.
Egynek jó volt a hot dog fesztivál, de az, hogy év végéig még összesen (és lehet, hogy kihagytunk párat) 54 gasztrofesztivált számoltunk össze, több mint megdöbbentő. Ez ugyanis azt jelenti, hogy átlagosan egy hétvégére kettőnél is több étel- és italorgia jut. Az egyszerű étkek újragondolásától kezdve a bajai és szegedi halászlé egymásnak feszülésén át, a tipikus sör-, bor-, pálinkafesztiválokig. Úgy tűnik, hogy a hirtelen jött gasztroimádattal mintha kicsit túllőttünk volna a kereslet-kínálat együtthatón.
Ennyi esemény közül válogatva az ember már tényleg nem tudja, hogy hova is akar menni, ezért simán lehet, hogy inkább otthon marad a leakciózott fémízű dobozos sörrel és a megmaradt pörköltös maradékkal. Már csak azért is, mert ez lényegesen olcsóbb. És nem csak az árakról van szó. Ha ugyanis ennyire tolni akarjuk a gasztroforradalmat, akkor talán meg kellene maradni a kevesebb több elvnél. A banalitásoktól elrugaszkodva komolyabban venni az újító, kulturális étkezést preferáló eseményeket és nem fesztivált rendezni minden ételnek külön a mákos tésztától a húslevesig.
/index/
