héten Szlovákiában voltam egy szakmai tanulmányúton. Mint ilyenkor, húztak – vontak bennünket – persze jó értelemben – és a három nap alatt mindent meg akartak ismertetni velünk. Többek között a szlovák konyha remekeit.
S utána mindenhol bemutatták a konyhafőnököket.
Itt jött a meglepetés. Akár hány helyen jártunk, minden séf kiválóan beszélt angolul, de volt olyan, aki németül is.
Bevallom, nem tudom, hogy a mai fiatal magyar konyhafőnökök közül hányan beszélnek nyelveket és milyen szinten, de régebbi tapasztalataim alapján az idegen nyelv tudása nem volt jellemző.
Miért írom mindezt meg? Mert úgy gondolom, hogy ma már, amikor szinte minden egzotikus nyersanyag is kapható, amikor nem kiutalásra lehet bélszínt kapni, – mint 20 évvel ezelőtt -, mikor nem egy évre előre kell a „tőkés importból” beszerzendő áruk igényét bejelenteni, akkor a szakmai rendszerváltás teljessé tételéhez még egy nagyon fontos dolog szükséges: a nyelvtudás. Ráadásul ma már a „színfalak” mögött dolgozó kollégák is egyre többet és többen találkoznak a vendégekkel, – legyenek azok szakácsok vagy éppen műszaki munkatársak.
A nyelvtudás nélkül nincs előrelépés, fejlődés. Nyelvet tanulni fáradságos munka, szorgalom és sok-sok óra kell hozzá.
Nem túlzok, ha azt mondom, hogy ma már a szakmai előrehaladás és a majdani siker egyik legfontosabb eleme a nyelvtudás.
Van egy mondás: ahány nyelvet beszélsz, annyi embert érsz.
Én másképp is fogalmaznék. Nyelvtanulás nélkül a ma embere – különösen a mi szakmánkban – csak félkarú óriás.
