irodába költöztünk, új helyen működik a szerkesztőség.
Költözés.
A költözéssel életünk egy részét magunk mögött tudjuk.
Valamit lezártunk.
Egy mondás szerint, ha becsuksz egy kaput, akkor kinyílik egy másik.
Egy új.
Akkor most újra kezdünk? Hányszor lehet újra kezdeni?
Egy új helyen, új arcok, új szokások – sőt új illatok.
Új helyen a villanykapcsoló. Bekapcsolom, új fények, új árnyékok.
Más a kép, ha kinézek az ablakon, behúzom, majd elhúzom a függönyt. A függöny is más. Szemben sok lakás, sok lakó, megtörölt polcok, néha még eltévedek, még nehezebb a kofferrel. Egy más szoba és én képzelem, hogy ez végre jó lesz. Nekem kell ez a hely.
Én is más leszek? Befogadnak-e, vagy jött-mentnek tekintenek?
A szembejövőknek nagyokat köszönök előre – sosem lehet tudni, hogy ki-kicsoda. Különben is volt gyerekszobám. Nyolcszor négy méter.
Aztán onnan is elköltöztem.
Hányszor költözik az ember, hányszor csomagol?
Most elegáns Nissannal érkeztem, volt mikor marhavagonban vittek.
Lélekben is költözünk, vagy valahol ott marad az állandó kikötő? Lehorganyozva – időnként felszedve.
Mikor kényszerítenek rá a körülmények, hogy menni kell? Mikor súgja egy belső hang: menj, változtass!
Készülök, mint egy hosszú útra, mint egy nagy kaland előtt.
Mit őriz meg az emlékezet?
A zsák már összekötve.
Kiszínezzük a képet. Majd jönnek a vendégek.
Megvagyunk, és én élvezem.
Megyek el, ez már a sokadik életem, egy új helyen, ettől is jól vagyok.
A sorsom így rendben van és jönnek sorban az elmaradt sikerek.
A Hotel Benczúrban vagyunk, befogadtak és szeretnek, mi lájkoljuk is.
Murányi Péter
A szerkesztőség új címe: 1068 Budapest, Benczúr u. 35.
A többi elérhetőségünk változatlan.
