este kilenckor döbbenten tapasztaltam, hogy nem tudok bemenni a lakásom ajtaján, a hetek óta karcosan nyikorgó hevederzár zárszerkezete elromlott, összecsődültek a szomszédok, fújtunk bele olajat, a házban lakó Ili nénitől elkértem a tartalék kulcsot és semmi eredmény.
A modern időknek köszönhetően a szomszéd fiatalasszony az interneten keresett szakembert.
Míg vártam játszottam a szavakkal. Kizár, bezár, elzár, zárkózott, zárt helyi, záradék, zárda, zárszó.
Fél órán belül kijött a szakember, megszületett a fellebbezhetetlen ítélet: zárcsere.
Huszonhétezerért. Zárba zárt fájdalom.
Valójában egy különleges megközelítésben kell a zárcseréről beszélni. Lezárul egy fejezet az ember életében.
Az életünkhöz kulcsok kellenek.
A mai napig vannak emberek, akik a zárak tökéletességén munkálkodnak, hogy minél nehezebben nyitható zárak között éljük életünket és vannak emberek, akik azon dolgoznak, hogy minden zárat feltörjenek. A két szakma örök rivalizálása, míg az emberiség létezni fog, fennáll.
A külső és belső békénk zárai. Az értékek biztonsága. A biztonság, amit a zárak nyújthatnak.
Kódolhatunk, megadhatunk pin számokat, a kulcs bennünk rejlik.
Néha a kulcs pótolja a szavakat, pedig a szavak kulcsok.
Murányi Péter
