Pénz nélkül nem áll a bál

0
12

 

A válság a bálokat sem kímélte: lényegében nincs olyan rendezvényszervező, amely a haszon reményében ma bálok szervezésébe fogna. Ami van, azt társadalmi céllal, jelentős  önkormányzati vagy állami segítséggel rendezik nonprofit szervezetek. A kivétel ritka.

Széchenyi bál, Gellért szálló

Február elején a Petőfi Csarnok előtt álló két román rendszámú turistabuszt befedte már a hó, a velük érkező moldvai csángók pedig népviseletben várták, hogy a színpadra szólítsák őket, mire egy órás késéssel, este nyolckor hivatalosan is megnyitották a Csángó Bált. Egyesek szerint a miniszterelnök feleségére, Lévai Anikóra és lányaira vártak a kezdéssel.

A moldvai magyarok kultúráját bemutató  Csángó bált 17. alkalommal rendezték meg, a fővédnök hagyományosan a magyar köztársasági elnök, a bál támogatói között pedig  megtalálhatóak voltak a magyar regionális multik (OTP, MVM, MOL) és egyes települési önkormányzatok. Az esemény arról is ismert, hogy 2002-ben Mádl Ferenc itt adta át a csángó magyaroknak az első magyar igazolványokat.

A bál hagyománya a rendszerváltás után született újjá. A legkülönfélébb szakmák képviselői, civilek, közszférában dolgozók és vállalkozók támasztották fel a 30-as, 40-es évek Magyarországán a virágkorát élő műfajt. Egy ideig a farsangi bál volt a rendezvényszervező cégek megbízásainak is a non plus ultrája, de tíz éve egyre kevesebb bált rendeznek a szezonban. Ma már olyan kicsi a kereslet, hogy nincs is profi rendezvényszervező cég, amely kimondottan bálok szervezéséről lenne híres. A megrendezésre kerülő bálok jó része is jótékonysági rendezvény vagy valamilyen kultúrpolitikai célt szolgál, akárcsak az erős állami támogatással megszervezett Csángó bál.

A rendezvényt egy közhasznú alapítvány (Kisebbségekért – Pro Minoritate Alapítvány) és a Moldvahon Csángó Kulturális Egyesület szervezi, a költségvetéséről nem sikerült közelebbi információt megtudni Tárnok Mária kuratóriumi elnöktől. „Nonprofit szervezet vagyunk, a rendezvény nullszaldós, nem kereskedelmi céllal szervezzük.” A műsorban 200 táncos és zenész vett részt, „javadalmazásuk eltérő”. A büdzsének feltehetően csak kisebb részét teszi ki a jegybevétel: 2000, illetve 3500 forintos helyárak mellett (támogatói jegy: 10.000 forint) háromezres vendégsereggel számolva (akik közül nem lehet tudni, hányan vanak VIP-sek) szükség van a stabil támogatói körre.

A bál a rendezvény esetében kissé túlzásnak hat: a felturbózott táncház odaillőbb kifejezés lenne. Míg tartott a hagyományőrző műsor, odakint árusok rendezgették a portékáikat. Volt minden, mint a búcsúban. Színes gyöngyök darabra és felfűzve, népzenei CD-k. A könyvesek pedig alapvetően a magyar nép eredetét kutató széles kínálatból válogattak, és sok volt az Erdélyről szóló kiadvány is.

Egy bácsi szomorkásan üldögélt szoknyái mögött, ma még egyet sem adott el – morogta. A Kolozs megyei Szék faluból jött immár harmadik alkalommal, korábban keresett valamicskét a szoknyákon, melyek darabja 15 ezer forint. Odébb egy kereskedő árukapcsolással kínálta a katrincát: ha többet veszek, olcsóbban adja a bernéc-et, de ha a tekervényes érdekelne, vegyem a mellyest, bár az övé férfinak való. Elárulta, egy asztal bérletéért 10 ezret kértek, neki meg volt három. Közben a körülbelül egyórás előadás után összepakolták a nézőtéren a székeket: elkezdődött a közös tánc. Az est végére Tárnok Mária is megnyugodhat: minden fellépő megérkezett, két próba után pedig jól sikerült az előadás. Aki pedig a helyszínen döntötte el, hogy elutazna Csángóföldre, az egy hatnapos utat 55 ezer forintért foglalhatott le.

Egy másik nagy múltú rendezvény, a Gellért Szállóban 25. alkalommal megrendezett Széchenyi Bál korábban a Nagycsaládosok Egyesületét, máskor a magyar könyvtárhálózat fejlesztését támogatta. Idén szintén egy külhoni szervezet, egy dél-kelet szlovákiai magyar magániskolai hálózat alapítványa volt a kedvezményezett, mely a belépőkből 300 ezer forint támogatást kapott meg a felvidéki magyar nyelvű szakoktatás fejlesztésére.

A rendezvénynek helyet biztosító Gellért Hotel nyugdíjas ex-igazgatója, Rubovszky András a rendszerváltás óta szervezi egykori munkahelyén a Széchenyi Bált. Csak beletanult ebbe a szakmába, nem mondaná magát profi rendezvényszervezőnek. De szerinte sincs ma Magyarországon kifejezetten bálra vagy farsangi rendezvényre specializálódott cég. A mesterségek szerint tagozódó és egyre ritkuló bálokat a szakmai kamarák, egyetemek maguk szervezik meg. A leggyakoribb cél az anyagi segítségnyújtás és a figyelem ráirányítása valamilyen fontos problémára vagy ügyre – mondta Rubovszky, aki szerint az is fontos, hogy a végén rentábilis legyen a rendezvény. Idén ez 23 ezer forint volt a belépő, amiért 5 fogásos vacsora járt, az étkezés közben élő cigányzenével, majd Old Boys-koncerttel.

A rendezvényszerzőket már nem érdekli ez a terület – mondta a hvg.hu-nak Berta Noémi, a Senia Group képviselője, aki alapvetően  gazdasági válság következményének tudja be, hogy teljese beállt a piac. „A bál nem jó üzlet a rendezvényeseknek” – erősítette meg a tapasztalatainkat a Magyarországi Rendezvényszervezők és -szolgáltatók Szövetsége. A kisebb rendezvényszervező cégek sérülékenyebbek, mert 30, 60, nem ritkán 90 napra fizetik ki őket, így egy ekkora monstre rendezvény nagy kockázatot jelent a számukra. A Maresz elnökségi tagja, Bakró-Nagy Hédi a RagazzArt kreatív igazgatója utoljára 10 éve szervezett orvosoknak bált. Szerinte a multinacionális cégek inkább olyan tréningekre, továbbképzések megszervezésére adnak megbízást, amellyel a dolgozóik vagy partnereik hatékonyságát, eredményességét lehet fokozni. A bálokhoz nem szokás ilyen workshopokat kapcsolni, így ez kiesik a költségvetésből. Egyre több vállalat pedig még a karácsonyi ünnepeket is házon belül bonyolítja le.

A bálok fénykora az 1930-as években volt. A szokásos szakmai válogatáson túl – orvos, mérnök, jogász – tűzoltó, vitorlás, autós de még cseléd bálokon is szórakozhatott a nagyérdemű. Akkoriban Bálközi Bizottság is működött, hogy a naptárban véletlenül se legyen átfedés, ütközés. Így 1939 báli szezonjában 24 társasági eseményt sikerült koordinálniuk csak a fővárosban, és Bálidők címmel saját folyóirattal is büszkélkedhetett a az úri testület. A 70-es 80-as években megint divatba jött a bálozás, a Gellérten kívül az InterContinentál, a Royal, a Margitszigeti Nagyszálló különtermei is tömve voltak mulatozókkal. A rendszerváltás után a fő esemény bécsi mintára az Operabál volt, melyet a báli szezon utolsó szombatján tartottak, hosszú kihagyás után 1996-től 2010-ig. Három éve azonban szünetel a rangos rendezvény. Bár hivatalosan a báli szezonnak már vége (hiszen a farsangon már túl vagyunk), azért még rendeznek bálokat. Így például a Szóvivők Bálját (február 15: Budapest, Európa hajó) a Fejér Megyei Mérnöki Kamara bálját (március 2., Székesfehérvár) vagy az Orosz Bált (március 9:  Budapest, InterContinental)

/Nagy Emese/