A szocializmus idején a WC-k látogatása még a jobb vendéglőkben is nagy vállalkozásnak tűnt, olyan elhanyagoltak voltak. A helyzet mára sokat javult, legalábbis ami a vendéglőket illeti. A vidéki vendéglátóhelyek mellékhelyiségének minősége még mindig igen változatos. Gyakran kell a hideg, sötét udvaron át megközelíteni a fűtetlen helyiséget, és egy szál frottír törülköző – a tisztasága meglehetősen kétséges – jelenti a higiéniát.
Az autópályákon a helyzet alig változott, csak a fizetős toalettekben van elfogadható állapot, ami pedig erősen függ az ott dolgozó, helyi alkalmazott igényességétől. A pénzt persze akkor is beszedi, ha nem igazán elfogadható a toalettek állapota. Még nagyobb gond, hogy a női részlegekben, hogy nincs hová tenni a táskát, a retikült vagy a kabátot. Olykor zár sincs a fülkékben, egyetlen fogas vagy horog sem áll rendelkezésre, ahová akaszthatjuk a kabátot vagy a táskát. Olyankor Síva istennőként próbájuk összes kezünkkel fogni valahogy ezeket, és használni tudjuk – ha egyáltalán van – a papírt. Nem tudni, milyen illetőség hatáskörébe tartozik ennek a régi áldatlan állapotnak a megszüntetése.
/TTG/
